2. fejezet

Hatalmas plakátokon díszelgett, vagyis inkább virított a felirat:

" MOST SZOMBATON MINDEN KILENCEDIKESNEK KÖTELEZŐ TANÍTÁSI NAP! AKI ELMULASZTJA, AZ SZÁMOLJON A KÖVETKEZMÉNYEKKEL!"

Köpni-nyelni nem tudtam, de ahogy láttam Enci sem. EZ VALAMI VICC?????? Valaki biztos nem szeret minket, és csak szórakozik velünk. Épp szembe találkoztunk osztályfőnökünkkel, akitől megkérdeztük, mi is ez.

- Kötelező bejönni lányok, sajnálom. Tegyétek át az utazást máskorra.

Oké, szerettem tanárnőt, de nem bírtam ki hogy ne röhögjek a képébe. Mire ő nagyott nézett, és sarkon fordult.

- Ez bunkó volt tőled, Fanni. - nézett rám csúnyán Enci. Igaza volt, ez csak reflexből jött..

Felmentünk az osztályterembe, és egész nap alig szóltunk valakihez. Mindenki tudta mi bajunk van, ők sem szóltak hozzánk, inkább békénhagytak. Olynaok lehettünk mint két zombi. Egyedül Emma volt feldobódva, amit meg is értek.

- Na lányok, mikor mentek Londonba? - kérdezte azon az undorító plázapicsás hangon.

Enci látta rajtam hogy felment benne a pumpa, megelőzve engem, elküldte Emmát a búsba. Büszke voltam rá.

Hál' Istennek vége lett a napnak, othton fáradtan dőltem be az ágyamba. Nem tudtam, mi legyen. Nyilván esély nem volt rá, hogy töröljük az utazást, de bántott, hogy mi lesz ha kihagyjuk a sulit. Encinek sem volt smemi ötlete. Anyát inkább emg sem kérdeztem. Sokat gondolkodtam, mire arra jutottam, hogy nem érdekel a suli, a szombatot senki és smemi nem tudja tönkretenni. Enci egyetértett velem. Jobban vártuk ezt az utazást, minthogy lemondjuk.

*Péntek*

Eltelt ez a 3 nap. El sem hiszem! Holnap indulunk Londonba, de ami még jobban fokozza a hangulatomat az az, hogy megismehetem végre Linát, Bellát, Lizzt, Szandit, Barbit, Vivit, Evelint, Melcsit, Nikit, Adélt, Vikit, Adrit, valamint a másik Nikit. Rékát és Verát már régebb óta ismerem, velük egy városban lakunk. Vagyis, ha úgy vesszük. 17 en indulunk neki a nagyvilágban, szülők nélkül, de ez cseppet sem zavar minket, hiszen Szandi már 19 éves.

Nem bírtam tovább, 9kor lefeküdtem, hátha akkor hamarabb eljön a reggel, de tévedtem.