Délután 5 óra volt. Ültünk a nappaliban, és beszélgettünk. Leginkább a fiúkról. Szokás mondani, hogy ha valakire sokat gondolsz, vagy sokat beszélsz róla, akkor az megjelenik. Úgy látszik, ez a mondás igaz. Csöngettek, mire Lina az ajtóhoz ugrott.
- Surpriseeeeeeeeeee! - ordította egy ismerős hang. Annyira könnyű volt megérteni, ahogy és amit beszéltek. Nem mindenkinek volt közülünk angol nyelvvizsgája, de még a kezdők is megértették a fiúk mondatait.
Zayn ugrott be a szobába, kezében 1 karton sörrel, mögötte a fiúk egyebekkel. Ijedten néztünk rájuk. Egyikünk sem az a nagy bulizós fajta, inni sem nagyon szoktunk, most meg álmaink pasijai itt állnak előttünk rengeteg piával. Ránéztem a többiekre, mindenkinek mást láttam az arcán.
- Na csajok, bulizunk? - kérdezte Harry. Jó volt látni, hogy már nincs annyira maga alatt a dolgok miatt.
- Fiúk, mi a fenét kerestek itt? - kérdezte Szandi.
- Jöttüüüüüüüüüünk bulizniiiiiiiiii! - nem voltam biztos benne, de Louis szerintem már nem volt teljesen józan.
1 napja találkoztunk velük, és máris jóbarátként tekintettek ránk. Ez azért egy kicsit furcsa volt, de senki nem bánta. Imádtuk a fiúkat, ők persze nem hiszem hogy tudták, mennyire oda vagyunk értük. Addig jó, a fene sem kívánja h megtudják, milyen fanatikusok vagyunk.
Nem mondta nekik senki, hogy bejöhetnek, de fél perc alatt ellepték a házat. Lina odament Harryhez, bájosan elkezdett vele beszélgetni. Evelin Zaynhez próbált közeledni, Enci meg Liamet próbálta szóra bírni. Réka és Niall, hát, őket nem tudom hova tűntek.
Elkezdődött a buli, már amennyire lehet bulinak nevezni egy nagyrészt kiskorúakból álló csapat szórakozását. 1 óra elteltével, szégyen szemre, már alig volt valaki, aki józan volt közülünk. Ugráltunk, énekeltünk, és hánytunk. Szívderítő látvány volt.
- Felelsz vagy merszezzüüüünk! - nyögte be Louis. Legkisebb porcikám se kívánta, hogy egy rakás idegen előtt égessem le magam, de "egyszer élünk" alapon, elkezdtük.
- Nem tudom nálatok hogy szokás játszani, de nálunk vetközéssel. - húzogatta a szemöldökét Zayn.
- Hát... - mondtam volna tovább, mire Réka befogta a számat - nálunk is úgy szokás!
Labdaméretűre nőtt a gyomrom, amikor belegondoltam hogy a játék végére ott fognak ülni velünk szemben, kitudja milyen hiányos öltözékben. Kirázott a hideg.
Elkezdtünk játszani. Ismervén a csajokat, tudtam hogy nem fogják kimélni a fiúkat, sőt, egymást se. Tényleg így lett.
- Liam, felelsz vagy mersz? - kérdezte tőle Lizz.
- Merek! - szegény, nem tudta mire vállalkozik...
- Oké, akkor menj ki boxerben, és szaladj végig az utcán. Ez nem vészes, rajta!
Liamnek látszott az arcán az ijedtség, de mivel nem nagyon volt más választása, kirohant. Kiszaladtunk utána, és hasunkat fogtunk a röhögéstől. Tudni illik, hogy Liam a legnormálisabb a csapatból, erre most itt rohangál egy szál semmiben.
Visszamentünk, újra pörgettünk.
- Oké, Harry, felelsz vagy mersz?
- Felelek.
- Hm.. - láttam ahogy a lányok összesúgnak. Már előre féltem...
- Válaszolj akkor: ha tehetnéd, kivel kavargatnál közülünk?
Meghallottam a kérdést, majd azonnal elöntött a féltékenység. Nem akartam tudni, mit válaszol, így felmentem a szobámba. Amúgy se voltam valami fényesen, így hát ledőltem, és valószínűleg elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése