5. fejezet

Elindultunk Encivel, mig a többiek is párokban kezdték el járni az utcát. Senki nem bízott a sikerünkben, de azért, hátha. Házról házra jártunk, mindenhol elmondtuk magyar akcentussal, de persze angolul, hogy munkát szeretnénk, mire mindenki kedves vigyorral az arcán közölte velünk, hogy nincs semmi, amiben segíthetnénk. Legalább 20 házat végig jártunk, de komolyan. Aztán elértünk egy furcsa, kétszintes házat. Már messziről kiszúrtam, ugyanis ez volt az egyetlen ház az utcában, ami előtt kerítés állt. De nem ez volt az egyetlen furcsaáság benne. A kapun biztonsági zár volt, az ablakon meg rácsok. Furdalt minket a kiváncsiság, mi lehet a angy óvintézkedések oka, így hát becsöngettünk. Egy középkorú nő nyitott ajtót.

- Segíthetek valamiben?

- Öööh, hello. Érdeklődnénk, hogy nincs-e esetleg pár lánynak való ház körüli munka? Zsebpénzre lenne szükségünk, és nincs jobb ötletünk, mint az utcában vállalni valami alkalmi munkát.

- Legjobbkor jöttetek, épp fel akartam adni egy hirdetést. A hugom gyermekeire és kutyáira kellene majd vigyázni, lehetőleg egész héten. Mennyien vagytok?

- 17-en. 17 lány. - A számra a hölgy szeme kikerekedett.

- Húha, akkor azthiszem megtaláltam a megfelelő bébicsőszöket. Holnap kezdhettek is, rendben? Átjöhettek mindanynian, elfértek, és szerintem, mindannyitóknak lesz dolga. - mire mosolygott. Tuti kis ördögfiókák a gyerekek, a kutyákat meg lehetetlen féken tartani, azért örült, hogy sokan vagyunk. 

- Rendben akkor reggel jövünk mondjuk.. 8ra? Az úgy jó?

- Tökéletes. Megbeszéltük. A pénzt majd lerakom a konyhaasztalra, én akkor nem leszek itthon. De majd felhívlak benneteket, vagyis a vezetékes telefont.

- Rendben, hölgyem, megbeszéltük.

- Ugyanmár, szólítsatok Anne-nek. - kedves nő volt, ígyhát bólintottunk.

- Oké, akkor majd beszélünk, Anne. Viszlát.

Eljöttünk az ajtótól, mire ő visszament a házba.

Büszkék voltunk magunkra Encivel, fel is hívtuk a lányokat, mondtuk nekik hogy jöjjenek nyugodtan haza.

Út közben azonban engem nem hagyott nyugodni valami. 

- Te, Enci, neked nem volt ismerős ez a nő? 

- Nem, miért? Kellett volna?

- Nem tudom. olyan volt, mintha már láttam volna valahol. 

Ezen tűnödtem egész úton, de nem jutottam dűlőre.

Pár perc gyaloglás után hazaértünk, és elmeséltük a csajoknak szuper munkánk részleteit.

- Ez szupeeer! Már várom! - mondták többen a seregből.

A nagy társalgás közepette megkordult a hasam. Többen is hallották, mire felnevettek.

- Rendeljünk valamit! - csattant fel Vivi. - Nando's vagy pizza?

- Ez kérdés? Nando's! Kiváncsi vagyok Nialler szerelmére.

Azzal tárcsáztuk a számot, és rendeltünk rengeteg-rengeteg kaját. Én pedig közben még mindig a nőn gondolkoztam, de egyszerűen nem jöttem rá, hogy honnan ismerős...