- Fanni, Fanni, FAAAAAAAANNNNNNNNIIIIIIIIIIIII! - ordított a fülembe valaki. Valaki. Nem tudom ki volt az, ismeretlen volt a hangja. -Ébredj máááár, megéékeztünk LONDONBA!
London? Erre felkaptam a fejem. Sikeresen be is vertem az ülésbe. Ránéztem az illetőre, de nem láttam tisztán az arcát, így hát megdörzsöltem a szemem, mire sikerült felismernem.
- Liiiiinaaaaaa,. Ezért még számolunk. Szerencséd, hogy London miatt ébresztettél föl. Lina csak nevetett.
Kiszálltunk a repülőből, és ha Szandi nem áll ott mellettem, akkor összeesek. De láttam az izgatottságot a többiek arcán is. El sem hiszem hogy komolyan Londonban voltam, Velük.
Miután meg bírtam mozdítani ólómnehézségű lábaimat, elindultunk a reptérről. 10 métert se tettünk meg, rögötn mindenki megállt egy hatalmas plakát előtt. Nem értettem mi bajuk van, mire Lizz megfordított, nekem meg majd' leesett az állam.
"ONE DIRECTION KONCERT MÁJUS 25-ÉN A MADISON GREAT ARÉNÁBAN. JEGYEK VÁSÁROLHATÓAK".
- Csajok, elvesztettem az időérzékemet. Hanyadika van? - Réka törte meg a csendet, miután szabályszerűen mindenki lesokkolódott.
- 18.-a van. - nézett telefonjára Lizz.
- IGGHEEEEEEEEEEEEN. Akkor simán elmehetünk lányok. - Réka szeme csak úgy csillogott, ha akartuk volna se tudtuk volna megnyugtatni őt.
- Nem hinném, hogy van pénzünk a koncertre, legalábbis nem mindenkinek. - szólaltam meg. Igen, itt magamra céloztam.
- Jaaaaj, ugyanmár. Megoldjuk, összehozzuk, nem lehet hogy itt vagyunk Londonban, tálcán kínálják fel az ételt, mi meg nem esszük meg.
Mindenki nevetett, pedig Réka nem viccnek szánta. Igaza volt, mindent meg kellett tennünk, hogy el tudjunk menni a fellépésre.
Fogtunk egy taxit, és elindultunk a kis apartmanunkhoz. Nem szállodában szálltunk meg, inkább kibéreltünk egy kis kertvárosi házat. Olcsóbb volt, és tényleg mindenkinek jobban tetszett.
Amikor megérkeztünk, újabb meglepetésben volt részünk. Amikor az interneten néztük a házat, nem volt egy nagy szám. Egyszerű volt, de mégis otthonosnak tűnt. Élőbe viszont, húha. Gyönyörű szép és nagy volt. Elégedettek voltunk a választásunkkal.
Szandinál volt a kulcs, ő nyitotta ki a lakásunkat. Bementünk és nem cslódtunk. Tiszta volt, rendezett, olyan igazán angolos. 6 szoba volt, 3 fürdőszoba, egy hatalmas nappali, és egy aranyos kis konyha. Tényleg nagyon szép volt.
Miután mindenki kiválasztotta a szobáját, összegyűltünk a nappaliban és elkezdtünk tervezgetni.
- Nos - kezdte Lizz - mivel itt leszünk 1 hónapig, valahogy meg kell oldanunk hogy tudjunk dolgozni. Legalább alkalmi munkát kell szereznünk, amiből meg tudunk élni. Szerintem senki nem hozott egy hónapra elegendő pénzt.
Mindneki helyeselt, nekem emg azonnal beindult az agyam.
- Mi lenne, ha vállalnánk fűnyírást, kutyasétáltatást meg ilyeneket?
- Igen, én is ilyenre gondoltam. - mondta egyszerre Lina és Enci.
- Az angolok bőkezűek ha diákokról van szó. - állapította meg Szandi.
- Rendben, akkor mindenki induljon el az utcában, de csakis az utcában, nehogy eltévedjünk! és keressünk... valamit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése