Hogy mikre nem képes a Facebook. Nem hiába a legkedveltebb közösségi oldal az utóbbi időben. Én is nagyon imádom, függő vagyok. És hálás is vagyok az oldalnak, hiszen ha nincs, akkor nem ismerem meg azt a sok bolond csajt, akikkel életemben először fogok találkozni személyesen. De még ha csak egy sima találkozás lenne! De nem az lesz. Velük oszthatom meg életem első külföldi utazását, ami Londonba vezet...
Nagy nehezen rávettem anyuékat, hogy engedjenek el Angliába, hiszen tudták, hogy ez a legnagyobb álmom. Tényleg nehéz volt őket rávenni. Nem tudom miért nem bíznak bennem. De nem is érdekes, a lényeg hogy 1 hét múlva utazok Londonba ismeretlen ismerőseimmel.
De addig míg ki kell bírnom 5 teljes napot a suliban, hallgathatom idióta osztálytársaim bántó szavait, amik a fiúkról szólnak. Fiúkról, vagyis a One Directionről. Fél éve vagyok oda meg vissza ezért az 5 srácért, és félig z ő érdmeük, hogy megismertem a csajokat, hiszen ők voltak az első közös témánk, ugyanis ők is meg vannak értük halva. Titkon reméljük, hogy össze fogunk futni velük, odakint...
- Nem, úgysem fogtok. Nincs akkora mázlitok! - hajolt a képembe kedves osztálytársam, Emma. Idegesítő egy lány volt, főleg amikor nem tetszett neki valami, és elkezdett pesszimistáskodni.
- Tudod, amikor csendbe vagy, sokkal jobban kedvellek. - vágtam neki vissza, mire felkapta az orrát, és elment.
Már csak 4,5 nap, már csak 4,5 nap - nyugtattam magam.
Túléltem a hétfőt, ami jó jel. Hazamentem és mivel rohadtul enm volt kedvem tanulni, bekapcsoltam a számítógépemet, és felmentem facebookra. Azonnal írtam a csajoknak Emmáról a titkos csoportunkba, egybehangzó válasz jött:
- DIRECTIONATOR!
Igen, én sem mondhattam volna egyszerűbben. Ezzel be is fejeztük a témát, ezután csorgatni kedtük a nyálunkat sok-sok-sok képre, amit egymásnak mutogattunk. Mindenkinek megvolt a számára legkedvesebb bandatag, de kétségtelen hogy mindegyikőjüket imádtuk. Este 10 óra volt, elköszöntem a csajoktól, és mentem aludni.
Szokatlan éjszakám volt. Nem szoktam álmodni, most viszont egy gyönyörű világba csöppentem. Harry volt benne. Harry Styles. Életem szerelme. Oké, ez egy kicsit nyálasan hangzik, de képletesen igaz. Élek-halok érte. És az álmomban ott állt előttem, és nemes egyszerűséggel szerelmet vallott nekem. Igen, a sok fanfiction olvasás megártott, alvás közben is ő van előttem.
Reggel 6órakor kipattantam az ágyból, és furcsamódon nagyon korán készültem el. 7 órakor már a házunk előtt álltam és vártam Encit, a legjobb barátnőmet. Minden reggel együtt megyünk suliba, ennek okán minden reggelem jól indul.
- 4 nap! - sikította, amikor meglátott.
- Igen én is tudom. Már az órákat számolom.
Természetesen ő is velünk tart, ettől csak még jobban várom az utazást.
Út közben rengeteget bezsélgettünk - mint mindig. Ecsetelte nekem, hogy ő belehal, ha nem találkozhat Liammel, mire én - optimista emberhez méltóan - megnyugtattam, hogy ha kell, akkor magánnyomozóval kerestetjük meg. Nem voltam mókamester, de erre hangosan felnevetett.
Közben a suliba értünk, és lefagyott a mosoly az arcunkról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése