3. fejezet

6 órakor csörgött az ébresztőm, de nem volt rá szükség. 4 óra óta csak forgolódtam, egy kisebb labda nagyságú görcs volt a gyomromban. Enciék fél 8ra jönnek értem a házunk elé, bőven volt még időm az indulásig, de képtelen voltam nyugton maradni. Fel-alrár járkáltam a szobámban, zenét is hallgattam, 2-szer voltam lent sétálni a kutyusommal, szegény nem tudta mi bajom van. Aztán elkezdtem pakolászni, minden valamire való ruhámat bedobáltam a bőröndömbe. Anya jött be a szobámba 2 szendviccsel.

- Anya, ugye nem képzeled hogy most képes vagyok enni?

- Muszáj lesz legalább beleharapnod, legalább egyszer.

Csak hogy boldog legyen, beleharaptam. De csakis egyszer. 

Az órára néztem, 7 óra volt. Elkezdtem ugrálni, vigyorogni, mire anya mosllyal a száján kiment a szobámból. Felöltöztem, kisminkeltem magam, és kihurcolkodtam az ajtónk elé. Elköszöntem anyától, adtam neki puszit, ésmegigértem neki hogy minden este fogunk beszélni facebookon. 

Lementem a ház elé, vártam pár percet, és Enciék már jöttek is. Bezsálltam az autóba, majd széles vigyorral üdvözöltem a szüleit, akiket nagyon kedveltem. Fél 8kor indultunk potosan. A gépünk délután 1kor indult, a csajokkal 10 órakor volt megbeszélve a találkozó a reptér előtt. Már dinnye nagyságú görcsbe volt a gyomrom.

Encivel végigökörködtünk az utat, zenét hallgatunk. One Direction-t, mi mást?! Fel sem tűnt, de 1,5óra alatt felértünk a reptérre. Izgultunk a lányokkal való találkozás miatt, de amikor megláttam Verát és Rékát, hatalma skő esett le a szívemről. Köszöntünk nekik, immárom négyen vártunk a többiekre. Lassan mindenki megérkezett, hatalmas volt az öröm. 4-5 hónapja mindennap beszéltem velük interneten, és most itt állnak előttem teljes életnagyságban. És várunk a gépre, ami Londonba repít minket. Jobb nem is lehetne. 

Mégis. Meghallottuk, amint az automata hang bemondja, hogy az 1 órási Londoni járatra fel lehet szállni. A többiekre néztem, mindenkinek ugyan az látszott az arcán: izgalom. Beszálltunk a gépbe, bekapcsoltuk a biztonsági övet, majd a gép emelkedni kezdett. Én kicsit féltem, először utaztam repülővel, de ezzel szerencsére nem voltam egyedül a seregből. 

Rossz szokásom, hogy ha utazás közben nem szórakoztatnak, akkor bárhol legyek bármin, elalszok. Most is így történt, mély álomba szenderültem...