17. fejezet

- Mi az hogy hazamentek? De hát miért? alig 1 hete vagyunk itt, és még koncerten sem voltunk! - észre sem vettem, de kiabáltam.

- Igen, nem voltunk, de megismertük a fiúkat, és ez többet jelent, mint bármi. - nyugtatgatott Niki. Áh, szóval ő is hazamegy.

- De ezt nem tehetitek! - azzal a lendülettel fölrohantam a szobámba, és bezártam az ajtót.

Tényleg, tényleg nem így képzeltem el ezt az utazást. A fiúkkal töltött idő valóságos álommá tette, de ami Rékával történt, nyugodtan kimaradhatott volna. Most meg, hogy haza akarnak memni, csodás. De menjenek, én nem bánom. 

Észre sem vettem, de elaludtam. Halk kopogásra ébredtem, de mivel nem voltam senkire kiváncsi egy hangos "húzz el!"-lel válaszoltam.

- Szebben is elküldhetnél azért.. - hallottam az ajtó másik oldaláról Linát. Valószínűleg elbúcsúzni jött, remek.

- Ne haragudj.. - odamentem és ajtót nyitottam.

- Nem elköszönni jöttem, én nem megyek még haza. - mosolygott. Most vettem csak észre, milyen kis aranyos arca van.

- Kik mennek vissza..?

- Niki, Melcsi, Adél, Barbi, Adri, Viki.. azthiszem csak ők. 

Vagyis.. majdnem a fél sereg. Nem baj, ő dolguk. 

- Nem jössz le? Harry teljesen oda van, amiért szar kedved van.

- De emgyek, úgyis éhes vagyok. Csak még előtte lezuhanyzom, meg hajat mosok.

Oké, siess, van egy jó hírünk is. - rámnyújtotta a nyelvét, azzal kiment.

Fürdés közben zenét hallgattam. Hangos volt, gondolom lentre is hallatszott, mivel a fiúk nevetésést hallottam. Meg az éneklésüket.

Próbáltam gyors lenni, de az nálam lehetetlen. 

Lementem, mire mindneki ott ült a nappaliban. Zayn Szandival beszlélgetett, Liam Encivel és Lizzel a két oldalán ült. Nem is tudom, hogy van most egymással a két lány a múltkori incidensük után, de most nem láttam rajtuk a haragot, vagy ellenszenvet, akármi is volt múltkor. 

- Na mi az a jó hír, amit Lina említett nekem? - csillogó szemekkel néztem rájuk, mire Niall felpattant, megölelt és a fülembe ordította.

- Réka felébredt, holnap haza engedik! - sugárzott az arcáról a boldosgság. Én sem tudtam nem vigyorogni.

- Hiszen ez fantasztikuuuuuuuus! Akkor reggel megyünk be a kórházba?

- Csak én és Vera, ugye nem baj? Neked más dolgod lesz... - kacsintott Niall, mire alig észrevehetően ránézett Harryre.

Azzal Harry felállt, és kihívott a ház elé.

- Figyelj, Fanni, milenne ha ma nálunk aludnál?

- Harry, nem gondolod, hogy az szemétség lenne a többiekkel szemben?

- Nem csak te lennél ott. Zayn áthívja Szandit, Liam meg Lizzt. Ellennénk..

- Nem is tudom...

- Naaa.. kérlek. - nézett rám elleálhatatlan zöld szemeivel. Az Isten se tudna neki nemet mondani.

- Jól van, legyen. Összepakolok pár dolgot, és átmegyek hozzátok. De ugye tudod hogy nekem reggel dolgoznom kell?

- Nem, nem kell. Megbeszéltem anyával. Szabadnapot kaptatok holnapra.

Hála a jó égnek! Semmi kedvem a kis ördögökre vigyázni.

- Jólvan, akkor sietek. Köszönöm! - adtam neki egy puszit, visszamentem a házba, ha akartam volna se tudtam volna leplezni az örömömet. Harry Styles arca volt a szemem előtt.