14. fejezet

Réka ott feküdt elterülve a földön, senki nem tudott megszólalni ijedtségében. Nem tudtuk, mi baja lehet.
Niall azonnal próbálta őt ébresztgetni, de nem reagált semmire.
- Fiúk, valaki gyorsan hívja a mentőket!
Zayn azonnal kapott a telefonjáért, és már tárcsázta is a számot. Alig 10 perc után meg is érkezett a segítség, Rékát az orrunk előtt tették be az autóba.
- Nyugodj meg, nem lesz semmi baja! Csak felment a vérnyomása! - próbáltam nyugtatgatni Niallt, de magam sem hittem el, amit mondtam.
Mindenki nagyon meg volt ijedve. A lányok többsége a sokktól mozdulni sem bírt, így hát csak a fiúk, én, Szandi, Lizz, Enci és Evelin mentünk be a kórházba. A többiek megígérték, hogy holnap meglátogatják őt. Már ha bent tartják addig...
Már 2 órája voltunk bent a kórházban, és még mindig semmi hírt nem kaptunk róla. Nagyon féltünk, hiszen semmi jelét nem láttuk, hogy bármi baja is lenne. Ekkor jelent meg a folyosón az orvos.
- Rokona innen valaki Rékának? - kérdezte. Senki nem jelentkezett, ugyanis egyikünk se volt a rokona.
- Én vagyok a legközelebbi hozzátartozó, jelent pillanatban.. - válaszolt végül félve Niall. Összejöttek, most már biztos volt.
- Akkor jöjjön velem, kérem.
Azzal az orvos és Niall elindultak, fogalmunk sem volt, hogy hová. Eltelt még hosszú 1,5 óra, és még midnig nem tudtunk semmit. Próbáltuk szórakoztatni egymást. Harry próbált vigasztalni engem, Liam Encibe öntötte a lelket, Zayn meg Evelint nyugtatgatta. Még énekeltke is nekünk, de smemi hatása nem volt.
Míg végül megjelent az orvos, és Niall.
- Niall, mondd már hogy mi van Rékával! - parancsolt rá Lizz.
Niall lesütötte a szemét, majd hozzákezdett: - Réka nincs jó állapotban. 3 órája nem tudják őt felébreszteni, pedig altatót sem kapott. A vizsgálatokból pedig nem tudják eldöntnei, hogy mi baja is lehet. Kómában van, nem tudjuk meddig. Bent tartják őt, azt sem tudjuk meddig.. - látszott rajta, mennyire megviseli ez az egész.
Mindnekinek leesett az álla. Kórházban vagyunk, és nem tudják mi baja van? Ha nem lettem volna teljesen sokkos állapotban, már rég kivertem volna a balhét.
- A csodálatos londoni vakációnk egy szerencsétlen tragédiába fulladt. Jobb nem is lehetne! - elegem volt, elindultam ki a kórházból. Harry jött utánam, megfogta a karomat.
- Héé, héé, héé..! Nem ismerem Rékát, de azt a napokban megtudtam róla, hogy talpraesett és erős. Meg fog gyógyulni, figyeld meg, 1 hét múlva a koncertünkön fog ugrálni.
A koncert. Te jó isten! Teljesen kiment a fejemből.
- Hogy tudnánk elmenni a koncertetekre, ha nincs rá pénzünk? Nem fogunk bekúszni a kerítések alatt...
- Te komolyan azt gondolod, hogy fizettetnénk veletek belépőt? - nevetett, de ez inkább keserű kacagás volt.
- Úgy legyen, Réka ébredjen föl, és a legszebb ébredési ajándék, amit kaphat tőletek, az VIP-jegy a koncertre. - tényleg nagyon reméltem, hogy fölébred. Gondoltam rá, hogy elkéne neki ezt mondani, hátha fölébredne rá, de ezt én magam sem gondoltam komolyan...
Késő volt már, elindultunk haza. Mikor beértünk a házba, rögtön mindenki letámadott minket, és kérdezősködtek. Niall teljesen maga alatt volt, soha nem láttam még ilyennek, igaz, interjúkál ezt nem szokták kimutatni. Kihívtam őt a hátsó kertbe.
- Niall, figyelj, meg fog gyógyulni. Semmi komoly baja nincs, csak ránk akar ijeszteni! - néztem rá félmosollyal az arcomon.
- Nagyon remélem, Fanni. Nem akarom őt elveszíteni. - a szívem szakadt meg, amikor ezt mondta.
- Nem fogod, megígérem.
Liam jött ki a házból.
- Niall, mennünk kell, holnap 10-kor rádiós interjúnk lesz.
- Remek, más se hiányzott az életemből. - látszott Niallön, mennyire nincs kedve most jópofizni pár turkásszal.
A fiúk hazamentek, mi pedig lefeküdtünk. Itt létünk óta a legrosszabb nap volt.