13. fejezet

Kb. 30 szatyorral értünk haza. Nem túlzok, tényleg rengeteget vásároltunk. Hihetetlenül fáradtak voltunk, mindenki visszavonult a szobájába. 

Csodálkoztam, hogy már 3 napja vagyunk itt, mégsem pakoltam még ki a bőröndömet. Hát most nekiláttam. Rengeteg ruhát hoztam, aminek a felét sem fogom fölvenni. Remek Fanni, gratulálok.

Ahogy turkáltam a cuccaim között, megláttam valamit, amre nem is emlékszem, hogy bepakoltam volna. A kedvenc képemet Eric Saadéról, poszter formájában. Szokásom, hogy amikor meglátom őt, nyögök egy nagyot. Most is így volt.

Lentről hallottam, hogy jöttek valakik. Már csak úgy bejönnek a házba? De jó!

- Csajook, itt vagytok? - kiabáltak fel, aztán arra lettem figyelmes, hogy Harry már a szobánkban áll.

- Mi az a kezedben? - nézett a poszterre, mire széthajtottam és megmutattam neki, ő meg öklendezést szimulálva fejezte ki nem tetszését.

- Talán valami bajod van Erickel, aki egyébként 3. lett tavaly az Euroviziós Dalfesztiválon? - kérdeztem tőle szemrehányóan.

- Neeeeem, dehogy is. Bírom a csávót, szerintem jó hangja van. De jobban örülnék, ha engem ragasztanál a faladra.

Erre elkezdtem turkálni a cuccaim közt, mire elővettem egy Harry posztert. Felcsillant a szeme, elpirult. 

- Nem fogom kirakni. Ericnek kell a hely.

Dühösen nézett rám, meg mintha megbántottam volna, de persze csak rájátszott. Vigyorogtam, amjd felragasztottam Ericet, mire újabb sóhaj hagyta el a számat. Lehetetlen, hogy valaki ilyen tökéletes legyen. 

- Én is tökéletes vagyok! - lépett mögém Harry. NE MÁR! Ő is gondolatolvasó?

- Gyere, cicafiú, menjünk le a többiekhez.

Rossz ötlet voltunk lemenni. Nem tudom mi ütött beléjük, de Lizz és Enci álltak egymással szembe, karmaik kiengedve, ha Liam nincs ott, szerintem már egymásnak estek volna. 

- Csajok, álljatok már le! - parancsolt rájuk Liam, de mintha a falnak beszélt volna.

- Liam, hát nem látod hogy el akar venni tőlem? - nézett rá szomorúan Enci.

- Persze, mintha a tiéd lenne! - vágott neki vissza Lizz.

Ijesztő volt látni ezt a két lányt, akik amúgy barátnők, hogy így képesek veszkedni egy pasi miatt. Ő is csak egy a sok közül.

- Csajok, nyugodjatok le! Biztos meg tudjuk beszélni. - nyugtatgattam őket, de nem mintha hallgattak volna rám.

- Te vagy még az álszent. - kezde Lina - amióta ide jöttünk, amióta megismerted Harryt, azóta csak vele vagy. Szerinted milyen nekünk ezt látni? - már épp indult volna felém, de Zayn megállította őt.

Hihetetlen, hogy a fiúk így össze tdutak ugrasztani minket. Lassan már mindenki vezskedett mindenkivel, és lassan már a fiúk is egymásnak estek. Nem ezt vártam a londoni utazásunktól.

Ekkor azonban mindenki ijedten nézett a padlóra, ugyanis valmelyikünk már nem bírta a sok stresszt...