12. fejezet

- Csajok, azonnal menjünk... valahova! - csattantam fel. Túlságosan felidegesített ez a cikk, kellett valami, amitől ellazulok. - 3 napja vagyunk itt, és még a várost sem néztük meg!

Ebben egyetértettek. Elvégre, a város és egymás miatt jöttünk, nem azért hogy felkapott, szexi tinisztárokkal bulizzunk.

Összeszedtük magunkat, majd elindultunk. Bevallom, kicsit féltem, mi lesz ha fotósok lesznek a ház előtt. De fölöslegesen paráztam, senki nem volt ott. Mivel Réka és Lizz jártak már korábban Londonban, így ők mentek előre. Láttuk a Big Bent, a London Eye-t, elsétáltunk a Buckingham palota előtt is, meg még csomócsomó gyönyörű dolog előtt. Aztán megpillantottuk azt az éttermet, aminek hatására mindenkiből kitört a röhögés. Nando's.

Nem bírtuk ki, hogy ne menjünk be. Igaz, rendeltünk már tőlük kaját, de személyesen még nem jártunk ott. Nem csalódtunk. Az étterem nagyon hangulatos volt, barátságos. Nem volt tömve, de voltak elegen. Aztán megpillantottunk egy képet a falon, aimin igazából nem is nagyon lepődtünk meg. Ott virítottak velünk szembe a fiúk.

Leültünk egy asztalhoz. Nem tudtuk hogyan megy itt a rendelés, így hát ültünk tovább. Odajött hozzánk egy helyes fiú, gondoltuk, pincér, vagy valami hasonló.

- Sziasztok. Mit hozhatok? - a pólójára függetett cédulából tudtuk, hogy a neve Dylan.

- Na csajok, mit kérünk?

- Szerintem minden ehető dolgot próbáljunk ki! - mondta Vivi.

Igaza volt. Bűn lett volna bármit is érintetlenül hagyni. Ott ültünk már vagy 1 órája, alig láttunk ki a dobozokból, és tányérokból, tele voltunk, mint a déli busz, mire ismerős arcok jelentek meg a bejáratnál.

Láttuk, ahogy elindulnak felénk, de mivel nem akartuk tovább bonyolítani a helyzetünket, intettünk nekik, hogy később jöjjenek át. Azzal kijöttünk az étteremből, és bementünk vásárolni a legközelebbi plázába...