2012. május 15., kedd

22. fejezet


Nem tudom, meddig voltam kint a kertben, de hirtelen kezeket éreztem a derekamon. Liam jött ki utánam.
- Minden rendben? - kérdezte.
- Igen, persze csak... - nem tudtam mit mondjak.
- Ne mondj semmit, Harry mindenről beszámolt.
- Sajnálom, nem akartam hogy így legyen, de...
- Nagyon ki van akadva. Összetört 3 tányért, megvágta a kezét, utána pedig bezárkózott a szobájába.
Lelkiismeretfurdalásom volt, de attól nyugtatgattam magam, hogy így a helyes.
- Majd túlteszi magát...
- Nem fogja. 2 év alatt, amióta ismerem, egy lányhoz sem kötődött annyira, mint hozzád.
Elengedtem a fülem mellett Liam szavait, nem akartam, hogy mégjobban bűntudatom legyen.
- Be kéne mennünk, összepakolni... Apropó. Mesélj csak, az éjszakádról! - utasítottam. Most jutott eszembe mit műveltek előző este Encivel.
Liam huncutul vigyorgott, de nem szólt semmit. Elindult befelé. Nem baj, majd Enci beszámol.
Amikor beléptem a házba, éreztem hogy minden tekintet rám szegeződik. Égetett a pillantásuk, de komolyan.
- Fiúk, ne nézzetek már...
- Szívtelen vagy!!!! Ez az igazság!!! - hát, nem ezt vártam Zayntől.
- Igen az vagyok, de így a legjobb. Értsétek meg, kérlek. Majd.. túl lesz rajta. Amúgy is, együtt sem voltunk, mit magyarázkodok itt?
Elindultam fel Harry szobájába, hogy összeszedjem a cuccaimat. Ott feküdt az ágyon zenét hallgatott. Nem nézett rám. Gyorsan átöltöztem, aztán kijöttem. Fullasztó volt egy szobában lenni vele.
A többiek lent ültek a nappaliban. Még mindig úgy éreztem, hogy ölni tudnának a tekintetükkel.
- Mennünk kellene, a csajok nemsokára indulnak haza.
Szandi, Enci és Réka is összekapták magukat, elköszöntek a fiúktól, és eljöttünk tőlük. Egész úton faggattak, hogy miért tettem azt, amit tettem, de nem válaszoltam nekik.
Amikor hazaértünk, a lányok már össze voltak pakolva. El is indultunk a reptérre, mindössze 15perce volt busszal. Nem értettem még most sem, miért mennek haza, d eők biztos tudják.
A reptéren gyorsan búcsúzkodtunk. Nem akartuk, hogy patakokba follyanak a könnyeink. Megígértük egymásnak, hogy mindennap beszélünk, és hogy amikor hazaértünk, akkor újra találkozunk. Kisujjeskü. Mindig hatásos.

21. fejezet


Másnap reggel jobban tettük volna, ha inkább fel sem kelünk. Másnaposak voltunk, mindannyian, nem is kicsit. A tegnap este szinte teljesen kiesett, egy dologra azonban emlékeztem. Harryre, és Carolinera. Sehogysem tudtam kiverni a fejemből azt a hatalmas hasat, és azt hogy pár hónap múlva Harry apa lesz.
Az imént említett személy ott feküdt mellettem. Álmában még édesebb, mint amúgy, pedig amúgy is ellenálhatatlanul helyes. Nem akartam őt fölébreszteni, inkább lementem, és csináltam magamnak reggelit.
Összedobtam egy egyszerű tojásrántottát, mellé tejet ittam. Éreztem ahogy a gyomrom kitágul, rég nem ettem ilyen sokat. Lépteket hallottam a képcső felől. Zayn jelent meg kócos hajjal, és furcsa ezt mondani, de kómásan is nagyon dögös.
- Jó reggelt. Csak nem másnapos vagy? - kérdeztem tőle, de feltételezem, szegénykém azt sem tudta hogy ki vagyok.
- Neeem, nem, nem. Tényleg nem. Hol is voltunk tegnap este?
A TV válaszolt helyettem. Vezető hírként számoltak be arról, hogy a One Direction-ös srácok seggrészegre itták magukat a múlt éjjel, pár lány kíséretében. Remek, más sem hiányzott.
- Ez gáz. - rekedtes hangot hallottunk, Lou jelent meg a nappaliban. - Simon biztos örülni fog nekünk.
Abban a pillanatban megcsörrent a telefon. Zayn és Lou egymásra néztek, egyikük sem akarta felvenni, tudták, hogy kb. addig éltek.
Niall rohant oda a semmiből, és kapta fel a telefont. Csak pár szót hallottam a beszélgetésből, pl. végetek van, pisisek vagytok, példát kellene mutatnotok, de ami a legdurvább volt, az az volt hogy csalódtam bennetek. Láttam, hogy a fiúknak ez a két szó mennyire szarul esett.
Niall lerakta a telefont. Nem tudták mitévők legyenek, az egész világ erről beszél. Harry jelent meg az ajtóban, göndör haja most még összevisszábban állt, mint szokott. Nem volt szívem azt tenni vele, amire készültem, de muszáj volt.
- Harry, beszélhetnénk? - kérdeztem tőle, de szerintem ő sem nagyon tudta hogy hol van.
- Persze, drágám, menjünk ki a kertbe.
Gombóc volt a torkomban, darazsak a hasamban. Úgy izgultam mint az első középiskolai napomon.
- Szóval... az van... - nem tudtam hogy kezdjek bele. - Harry, ne erőltessük azt, ami nem megy.
Nem értette, mire gondolok.
- Láttalak tegnap Carolinenal. Láttam, hogy néztél rá, és láttam mennyire izgatott vagy a baba miatt. Még mindig szereted őt.
Összerezzent, amikor ezeket a szavakat kimondtam.
- Mi? Mi van? Miről beszélsz? Hogy én szeretem őt? Fanni, te nem vagy magadnál.
- Nem kell mentegetőznöd. Megértelek.
- Tegnap este próbáltam őt meggyőzni, hogy vetesse el a babát. Van még rá egy hónapom hogy rávegyem az abortuszra, de hajthatatlan. Csak ezért beszéltem vele.
- Harry, kérlek, ne nehezítsd meg.
- Inkább te ne próbálj kifogásokat keresni. Mondd meg a szemembe, hogy haggyalak békén, és megteszem.
A szívem szakadt meg, amikor ezt kimondta, de ha arra gondoltam hogy ez a helyes...
- Igen, ezt kérem. - hazudtam, szerintem hihető voltam.
Láttam a szemében a fájdalmat. Önzőnek, és kegyetlennek éreztem magam, de ezt láttam helyesnek.
- Jól van, legyen. Békénhagylak.
Azzal megfordult, és bement a házba, mire én térdre estem, és zokogni kezdtem.

2012. május 12., szombat

20. fejezet


Féltem attól, hogy a rajongók letámadnak majd minket, vagyis inkább a fiúkat. Egy darabig teljesen észrevétlenül sétálgattunk ezen a gyönyörű helyen, hiszen a fiúk testőrök nélkül jöttek velünk, így nem voltunk feltűnőek. Csak pár tinédzser voltunk, akik jól érezték magukat.
De aztán a félelmem beigazolódott, és a fiúkat ellepte pár tinipicsa. Bűnbánó arccal néztek ránk, de tekintve rá, hogy nem volt időnk, otthagytuk őket, és mentünk tovább. Vettünk pár szexi ruhadarabot az esti bulira. Első londoni partinkra rendesen fel kell öltözni - gondoltuk.
Délután 3órára végeztünk a hatalmas sétával. Mindneki fáradt volt, de vártuk az estét, szóval mindenki lázas készülődésbe kezdett. Hajat vasaltunk és göndörítettünk, sminkeltünk, meg minden egyéb. A fiúk fél 6kor jöttek át hozzánk, a lélegzetünk si elakadt amikor megláttuk őket.
- Wow, csajok, biztos hogy hozzánk jött ez az 5 szexi srác? - kérdeztem a lányoktól, mire egy egybehangzó "nem"-mel válaszoltak. 
- Ha itt lakik tizenakárhány magyar lány, akkor minden bizonnyal jó helyre jöttünk. - bizonygatta Harry, majd odalépett hozzám és átkarolt.
- Oké srácok, induljunk. Apropó, hova is megyünk? - kérdezte Lizz.
- Van a közelben egy szórakozóhely. Nem túl lepukkant, de nem is nagyon csicsás. Oda gondoltuk, ha ...
- Igen, tökéletes lesz, csak menjünk már! - mondta sietősen Enci.
Alig 5 perc séta után oda is értünk. Már messziről láttuk a hely nevét, lóbaszó betűkkel volt kiírva: 1st Night. Nem tudtam hova tenni a nevet, de tetszett. Bementünk és egy kellemes helyen találtuk magunkat. Bárpult, táncparkett, keverőpult. Nem tipikus tinidisco, de tetszett.
Leültünk egy asztalhoz - mert hogy asztalok is voltak. Furcsálltuk hogy egyáltalán volt üres asztal, hiszen a club tele volt emberekkel. A zene dübörgött, és mindnekit a röhögőgörcs kapott el, amikor meghallottuk a sárcok What Makes You Beautiful számának egyik remixelt változatát.
- Gyerünk gyerekek, nem bíorm ki hogy ne táncoljunk rá! - Réka mindnekit a táncparkett közepére ráncigált, és amikor az emberek meglátták hogy kikkel van, mindenki azonnal széles körbe gyűlt. A srácok elkezdtek rázni a hátsófelüket, ha nem ismertem volna őket, azt mondom hogy őrültek. Bár, még így is, ahogy ismertem őket, még így is azt mondtam. 
Kb. 1 óra tánc után, amikor már mindenki rohadt fáradt volt, leültünk az asztalunkhoz és Isten tudja mennyi és milyen piát ittunk meg. Mindenki részeg volt már, ha nem is nagyon, de az volt.
Páran kimentünk a mosdóba megigazítani a sminkünket, a többiek elmentek táncolni. Amikor visszajöttünk a mosdóból, nem akartam hinni a szememnek, de a többiek sem. 
Liam és Enci ültek az asztalnál, és egymás szájában voltak. Nem tudtam, örüljek-e ennek, vagy sírjak miatta, de azt hiszem, az öröm felé húzott a szívem. Lizz ott állt mellettem, éreztem, ahogy átjárja őt a fájdalom, de nem szólt semmit. 
Nem akartam őket megzavarni, bunkóság lett volna. Inkább megkerestem Harryt, bár, jobb lett volna, ha nem teszem. Kint volt a club előtt, Carolinenal. Lesokkolódtam. Caroline hasa hatalmas volt, pedig a 2. hónapban járt! És amikor eszembe jutott, hogy Harry babája van a hasában.. nem, inkább bele sem gondoltam. Visszarohantam, próbáltam lazának tűnni a többiek előtt. Azt hiszem, sikerült is. 
Liam és Enci még mindig egymással voltak elfoglalva, látszott rajtuk, mennyire jól érzik magukat. Niall és Réka összebújva táncoltak, mivel épp lassú számot tett be a dj. Louis és Zayn a csajokkal beszélgettek, rajtuk már nagyon lehetett látni az alkohol hatását. Ekkor jött be Harry. Próbáltam nem rá nézni, próbáltam nyugodt maradni. Odajött hozzám, megölelt, én meg mintha nem láttam volna semmit, hozzábújtam.
- Srácok, ideje lenne hazamennünk, valahogyan.. - mondtam a többieknek. De úgy látszott, ők nem nagyon szeretnének megmozdulni.
- Ugyanmár, bulizni jöttünk maradjunk még! - kérlelt Enci, amit meg is értettem, én sem akartam volna otthagyni Liamet a helyében. 
- Jó, legyen, de akkor ne üljünk itt, menjünk táncolni.
Felálltak és elindultak volna a táncparkett felé, ha lett volna valaki a csoportból, aki normálisan bír menni, így megelégeltem őket, és hívtam pár taxit. Kitántorogtunk a club elé, és vártuk az autót.
Pár percen belül meg is érkezett, és a még valamennyire józan csajok megpróbálták betuszkolni a fiúkat egy autóba. Több kevesebb sikerrel, ugyanis Lou egy hatalmas koppanás kíséretében találkozott a taxi ajtajának a szélével. Mindenki nevetett, egyedül szegény Lou ordítozott.
Pár perc után haza is értünk. A csajok a házunkba mentek, én, Réka, Enci, és Szandi azonban a fiúkhoz mentünk, féltük őket egyedül hagyni. 
Mire hazaértünk, már jóval józanabbak voltak a srácok, már lehetett velük beszélni. Harry láttam rajta, hogy valami nem oké, de nem faggatózott, aminek örültem. Mindenki bevonult a szobájába, és azt már csak ők maguk tudják, hogy mi történt az éjszaka...

19. fejezet


Reggel amikor felébredtem, ijedten néztem körbe a szobában. Nem tudtam hol vagyok, aztán megláttam magam mellett Harryt, és rögtön eszembe jutott a tegnap este. Kezdtem azt érezni, hogy szerelmes vagyok Harrybe. Ennek cseppet sem örültem.
Lementem a nappaliba. A fiúk már ott ültek, és reggeliztek.
- Hány óra van srácok? - kérdeztem félkábultan.
- Fél 10 álomszuszék, látom jól sikerült az éjszaka. - mondta vigyorogva Zayn.
- Kuss, Malik. - próbáltam határozott lenni, de nem nagyon sikerült.
Abban a pillanatban nyílt az ajtó, és alig hittem el amit láttam. Vagyis akit láttam. Réka állt ott az ajtóban, Niall mellette. Habozás nélkül a nyakába ugrottam.
- Uramisten! Hiszen te ééélsz!
- Igen élek, feltéve ha nem roppantasz össze.
Elengedtem őt, és bementünk a nappaliba.
- Szóóval, mi volt, amig nem voltam magamnál?
- Semmi érdekes... de tényleg. Páran holnap hazutaznak, mert.. nem is tudom hogy miért. De páran azért maradunk.
- Hm, kár. Akkor csináljunk valami programot mára!
- Réka, azért nem kell túlzásokba ensi. Most jöttél haza a kórházból. - mondta Niall. Édes volt, ahogy aggódott érte.
- Niall Bébi, elvesztegettem 2 napot Londonból a ti hülyeségetek miatt, elég ebből. - odament a szöszihez és megcsókolta. Meglepődtem, az tuti.
- Rendben, akkor menjünk át a csajokhoz, utána meg menjünk el városnézésre néhány idegenvezetővel. Igen fiúk, rátok gondoltam, este meg elmehetnénk egy buliba. Benne vagytok?
Mindeki bólogatott, azzal átmentünk a lakásunkba, mindenkit felébresztettünk, összezsedtük magunkat, majd elindultunk megnézni a várost - immáron a fiúkkal. 

18. fejezet


Hihetetlenül gyorsan pakoltam össze. Nem is értem, miért. Hiszen csak egy barátomhoz megyek át, vagyis a barátainkhoz, a barátnőimmel. Nem nagy dolog.
Mégis, pillangók repkedtek a hasamban. És lelkiismeretfurdalásom is volt. Azt nem is tudtam pontosan miért.
Elindultunk Lizzel, és Szandival. Alig 2 perc séta után meg is érkeztünk a nagy, rózsaszín házba. Jártasak voltunk már ott.
Niall nyitott ajtót, miután bekopogtunk. 2 napja nem láttuk rajta azt a jellegzetes mosolyt. Hiányzott már.
- Szasztok, csajok! Gyertek be. Van pia, ne kérdezzétek. - nagyon vidám volt, és ez engem is még jobb kedvre derített.
- Nem bulizni jöttünk, Szöszi! - igazából, nem is tudtam, miért jöttünk.
Lizz és Szandi fejében biztos más járt, mint az enyémben, ahogy ismerem őket. Mások mint én.. - erre a gondolatomra elnevettem magam.
Bementünk a tágas napaliba. Az asztal tele volt piával. A fiúk tévéztek. Nem hittem el, már megint a saját dvd-jüket nézték. 
- Magyarországon 28-án jelenik meg, ti meg már rongyosra néztétek. Saját magatokat! - próbáltam elviccelni, de komolyan bántott, hogy szegény, szerencsétlen, pici országunkba semmi nem jut el időben.
- Ha befognád, és idejönnél, akkor már nézhetnéd is ezt az 5 iszonyat szexi csávót! - mondta Zayn. 
- Miből gondolod, hogy én iszonyat szexinek tartom őket? Nálam a szexiség Eric Saadénál kezdődik, babám. - elnevettem magam arckifejezésük láttán.
- Eric Saade? Ezt nem mondod komolyan? - húzta fel a szemöldökét Lou. Utáltam, ha megjegyzéseket tesznek arra, akit szeretek, így hát nekivágtam azt, ami kéznél volt. Jelen esetben a táskámat. 
- Ez fájt te liba! - aha, szóval leibázott. Eddig tartott a türelmem. Ráugrottam, és elkezdtem őt csapkodni. A fiúk fetrengtek a röhögéstől, Lou meg visítozott.
Kemény 10 perc vrekedés után, elfáradtam és leültem a kanapéra. Észre se vettem, de Szandi már Zayn szájában keresett valamit, mire én elmosolyodtam, és Harryre néztem. Láttam a szemében, hogy örül nekik. Felállt, és elindult kifelé a szobából. Mentem utána.
- Ooooooooolyan aranyosak! - mondtam Harrynek, mire odalépett hozzám és megölelt. - Ezt miért kaptam?
- Mert nagyon kedvellek, és mert meg akartalak ölelni. Ilyen egyszerű.
Igazából nem is érdekelt, hogy miért kaptam. A lényeg hogy Harry Styles az előbb ölelt meg, magától. 
- Gyere, menjünk fel a szobámba.
- ÉS a többiek? Csak úgy lenthagyjuk őket?
- Fogadok, hogy Szandi és Zayn már szobám vannak, Liam meg Lizz kint a kertben. Niall meg Lou valószínűleg esznek.. senki nem bánja ha fölmegyünk.
Meggyőzött. Ott álltunk a gyerekkori szobájának az ajtaja előtt. Nagylevegőt vettem, majd elnyomtam a kilincset.
Nem hittem a szememnek. A fal tele volt ragasztgatva poszterekkel. Britney, Rihanna, meg ha jól láttam Beatles poszter is volt. Elnevettem magam.
- Neked Eric, nekem Britney. - mondta mosolyogva.
- Szeretem Britney-t, gyönyörű, és jó énekesnő. - kacsintottam rá.
- Oké, én nem csípem Ericet.
- Miért? - meglepődtem. A múltkor még kedvelte a zenéjét...
- Mert a csaj, aki tetszik, oda van érte. 
- Féltékeny vagy? Egyelek meg! - odabújtam hozzá, és éreztem hogy megkönnyebbül. Beszívtam annyit, amennyit csak lehetett Harry Styles illatából. Soha nem akarom elfelejteni azt az illatot.
Abban a pillanatban kiengedett szorításából, felemelte az államat, és a szemembe nézett. Tudtam, mi fog következni de én nem akartam. 
- Harry, nem gondolod, hogy ez így túl gyors?
- Szerinted az?
- Igen szerintem az. 
- Sajnálom, nem akartalak megbántani.
- Nem bántottál meg, félre ne értsd, de.. nekem ez többet jelente mint neked, azt hiszem.
- Szerintem nem. Tudom, hogyte csak azt gondolod hogy sztár vagyok, sé akkor én midnent megtehetek, de ez nem így van. Komolyan kedvellek, és alig várom, hogy a barátnőmnek mondhassalak.
Éreztem, ahogy a fejem rákvörös lesz. Sosem bírtam, ha egy fiú ilyeneket mondd nekem, de ha az a fiú ráadásként Harry Styles az, akkor komplett halál. Látta is rajtam mire odalépett hozzám, és megpuszilt.
- Elmegyek fürdeni. Sietek. - tipikus herris mosolyával kiement az ajtón.
Alig vártam hogy visszajöjjön, tudtam hogy életem egyik legkellemesebb éjszakájában lesz részem. 

17. fejezet


- Mi az hogy hazamentek? De hát miért? alig 1 hete vagyunk itt, és még koncerten sem voltunk! - észre sem vettem, de kiabáltam.
- Igen, nem voltunk, de megismertük a fiúkat, és ez többet jelent, mint bármi. - nyugtatgatott Niki. Áh, szóval ő is hazamegy.
- De ezt nem tehetitek! - azzal a lendülettel fölrohantam a szobámba, és bezártam az ajtót.
Tényleg, tényleg nem így képzeltem el ezt az utazást. A fiúkkal töltött idő valóságos álommá tette, de ami Rékával történt, nyugodtan kimaradhatott volna. Most meg, hogy haza akarnak memni, csodás. De menjenek, én nem bánom. 
Észre sem vettem, de elaludtam. Halk kopogásra ébredtem, de mivel nem voltam senkire kiváncsi egy hangos "húzz el!"-lel válaszoltam.
- Szebben is elküldhetnél azért.. - hallottam az ajtó másik oldaláról Linát. Valószínűleg elbúcsúzni jött, remek.
- Ne haragudj.. - odamentem és ajtót nyitottam.
- Nem elköszönni jöttem, én nem megyek még haza. - mosolygott. Most vettem csak észre, milyen kis aranyos arca van.
- Kik mennek vissza..?
- Niki, Melcsi, Adél, Barbi, Adri, Viki.. azthiszem csak ők. 
Vagyis.. majdnem a fél sereg. Nem baj, ő dolguk. 
- Nem jössz le? Harry teljesen oda van, amiért szar kedved van.
- De emgyek, úgyis éhes vagyok. Csak még előtte lezuhanyzom, meg hajat mosok.
Oké, siess, van egy jó hírünk is. - rámnyújtotta a nyelvét, azzal kiment.
Fürdés közben zenét hallgattam. Hangos volt, gondolom lentre is hallatszott, mivel a fiúk nevetésést hallottam. Meg az éneklésüket.
Próbáltam gyors lenni, de az nálam lehetetlen. 
Lementem, mire mindneki ott ült a nappaliban. Zayn Szandival beszlélgetett, Liam Encivel és Lizzel a két oldalán ült. Nem is tudom, hogy van most egymással a két lány a múltkori incidensük után, de most nem láttam rajtuk a haragot, vagy ellenszenvet, akármi is volt múltkor. 
- Na mi az a jó hír, amit Lina említett nekem? - csillogó szemekkel néztem rájuk, mire Niall felpattant, megölelt és a fülembe ordította.
- Réka felébredt, holnap haza engedik! - sugárzott az arcáról a boldosgság. Én sem tudtam nem vigyorogni.
- Hiszen ez fantasztikuuuuuuuus! Akkor reggel megyünk be a kórházba?
- Csak én és Vera, ugye nem baj? Neked más dolgod lesz... - kacsintott Niall, mire alig észrevehetően ránézett Harryre.
Azzal Harry felállt, és kihívott a ház elé.
- Figyelj, Fanni, milenne ha ma nálunk aludnál?
- Harry, nem gondolod, hogy az szemétség lenne a többiekkel szemben?
- Nem csak te lennél ott. Zayn áthívja Szandit, Liam meg Lizzt. Ellennénk..
- Nem is tudom...
- Naaa.. kérlek. - nézett rám elleálhatatlan zöld szemeivel. Az Isten se tudna neki nemet mondani.
- Jól van, legyen. Összepakolok pár dolgot, és átmegyek hozzátok. De ugye tudod hogy nekem reggel dolgoznom kell?
- Nem, nem kell. Megbeszéltem anyával. Szabadnapot kaptatok holnapra.
Hála a jó égnek! Semmi kedvem a kis ördögökre vigyázni.
- Jólvan, akkor sietek. Köszönöm! - adtam neki egy puszit, visszamentem a házba, ha akartam volna se tudtam volna leplezni az örömömet. Harry Styles arca volt a szemem előtt.

16. fejezet


*Fanni szemszöge*
Réka 2 napja volt kórházban. Az állapota javult, de még nem tért magához. Az orvosok nyugtattak minket, hogy pár napon belül biztosan fel fog ébredni. 
Niall stúdiós jelenete után vele volt tele az összes újság. A menedzserük nagyon kiakadt rá, a stúdió majdnem be is perelte a fiúkat, de szerencsére sikerült tisztázniuk a dolgokat. 
Otthon voltunk, beszélgettünk a nappaliban. A srácok elkövetkező 5 koncertjét törölni kellett, azt mi sem tudtuk pontosan mi okból, nem akarták elmondani. Kimentem a hátsó kertbe egy kicsit levegőzni, Harry jött utánam.
- Nagyon rossz állapotban vagy mostanában.. - mondta Harry.
- Hát igen, nem így terveztem ezt a vakációt. De a fő, hogy pár napon belül folytathatjuk a szórakozást!
- Velünk. - nyújtotta árám a nyelvét.
- Természetesen, veletek. - nem tudtam nem mosolyogni rá. Egyre jobban kedveltem őt, és már nem csak a szupersztárt láttam benne. Ez aggasztott.
- Figyelj, Harry.. nem tudom hogy kezdjek bele, de muszáj.. mi van Caroline-nal? - ahogy meghallotta a kérdést, láttam rajta, hogy lesápadt.
- Nem tudom, nem beszéltem vele, 2 hete. Nem is igazán érdekel.
- De hiszen a te gyerekedet várja!
- Igen tudom, de nem akarok vele beszélni. Nem tudnánk megegyezni. Én el akarnám vetetni a babát, ő meg biztosan megtartaná.
- Várj csak... amikor együtt voltatok, akkor te még kiskorú voltál.. vagyis... - próbáltam elérni hogy leessen neki.
- Vaaagyis.... ? - nem értette meg.
- Vagyis simán be is perelhetnéd őt pedofilizmusért!
- Semmi bizonyíték rá, hogy együtt voltunk, és különben is, amikor teherbe esett akkor már elmúltam 18.. - igaza volt, és látta rajtam, hogy igaza van.
- Igaz.. ne haragudj. De ez annyira aggaszt.
Belegondoltam, ahogy Harry játszik a kicsi Harryvel - vagy ami még rosszabb, a kicsi Caroline-nal - és kirázott a hideg. Most kezdett el élni, most van a csúcson, nem játszhat papást. Éreztem, hogy tennem kell valamit. 
- Menjünk be, kezd hűvös lenni. 
- Harold, 26 fok van. - nevettem rá.
- Tudom, de valahogy fel kell téged vinnem a szobádba. - kacsintott.
Oké, ez a pár szó olyan mérhetetlen izgalmat keltett bennem, amitől mégjobban zavarba jöttem. Hihetetlen ez a pasi, legszivesebben beitiltanám. De a másik 4-et is.
Bementünk a házba, mire mindenki ijedten nézett ránk. - Embert öltünk? - gondoltam magamban.
- Mi a helyzet, csajok? - kérdeztem, mire a 4 hozzánk nőtt pasi felemelte a fejét. - Ti is a lányaink vagytok, ne nézzetek már így.
- Hát, szóval az van.. - kezdte Barbi - hogy mi még a héten hazautazunk.
Lesokkolódtam. Kik azok a mi? 

2012. május 10., csütörtök

15. fejezet


*Niall szemszöge*
Rég éreztem már magam ennyire ramatyul. Fáradt avgyok, alig aludtam valamit, és nincs kedvem felkelni. 9 óra van, 1 óra múlva jelenésünk van a rádióban, de a legkisebb porcikám sem kívánja, hogy néhány turkász kiváncsiskodjon. 
Csak Rékán jár az eszem, nem tudok másra gondolni. Kórházban van, és nem akarom őt elveszíteni. Tudom, hogy ő is oda van értem, és ez kölcsönös. Bárcsak, felébredne...
- Niall, indulnunk kell! - szólt be Zayn az ajtón. Furcsálltam, mindig ő készül el legkésőbb.
Feltápászkodtam az ágyból, összekaptam magam, cseppet sme érdekelt hogy nézek ki, a sminkesek úgyis rendberaknak, nem számít, hogy rádiós interjú lesz.
Elindultunk, 15 perc kocsikázás után oda is értünk. Általában kedvesen viszonyulok a rajongókhoz, de most nem volt kedvem jópofizni velük. Biztos megírják majd az újságban...
- Fiúk, gyertek, kezdünk! - nem is hallottam mit mondott a nő, csak azt láttam, hogy a srácok elindultak befelé.
- Éééééés akkor, mindenki kedvenc bandája, a hihetelen és elképesztő One Directiooon! - elképedtem, mekkora lelkesedés van a pasi hangjában. Persze, ez a munkája. - Hello srácok, miujság veletek?
- Köszönjük kérdésed, Cory, jól vagyunk. - mondták egybehangzóan a fiúk. 
- Na, akkor kezdjük is. Harry, a minap láttak téged az utcán puszilkodni egy lánnyal. Ki ő és mit kell tudnunk róla?
- Egy barátom és nem nagyon kell semmit tudnotok róla. - vágta rá Harry. Utáltuk, ha a magánéletünkről kérdezgettek. Ha volt valami olyan, akkor magunk osztottuk meg a rajongóinkkal.
- Óóóóó, ne már. Mi úgy tudjuk hogy Fanni a neve, és vakációzik a barátnőivel. Ő, és hogy magyar származású. Igaz ez?
- Ha tudod, miért kérdezed? - Harry egyre idegsebb lett. Legnagyobb bánatomra a riporter hozzám fordult.
- Ééés, Niall, mi újság veled és Rékával?
- Barátkozunk, nagyon jól megvagyunk. 
- Ééés, igaz hogy tegnap kórházba került? Azt beszélik, hogy kómában van!? - rohadt firkászok. Honnan tudnak meg mindent?
Elborult az agyam, teljesen felidegesített az a fazon. Felálltam és kirohantam a stúdióból, a folyosón meg összetörtem pár széket. A fiúk ijedten jöttek utánam. 
- Niall, héhé, öreg, nyugi már! - mondogatta Lou. Képtelen voltam józan fejjel gondolkodni. Teljesen kimerültem.
- Fiúk, induljunk haza. - javasolta Liam, majd mindenki követte őt.

14. fejezet


Réka ott feküdt elterülve a földön, senki nem tudott megszólalni ijedtségében. Nem tudtuk, mi baja lehet.
Niall azonnal próbálta őt ébresztgetni, de nem reagált semmire.
- Fiúk, valaki gyorsan hívja a mentőket!
Zayn azonnal kapott a telefonjáért, és már tárcsázta is a számot. Alig 10 perc után meg is érkezett a segítség, Rékát az orrunk előtt tették be az autóba.
- Nyugodj meg, nem lesz semmi baja! Csak felment a vérnyomása! - próbáltam nyugtatgatni Niallt, de magam sem hittem el, amit mondtam.
Mindenki nagyon meg volt ijedve. A lányok többsége a sokktól mozdulni sem bírt, így hát csak a fiúk, én, Szandi, Lizz, Enci és Evelin mentünk be a kórházba. A többiek megígérték, hogy holnap meglátogatják őt. Már ha bent tartják addig...
Már 2 órája voltunk bent a kórházban, és még mindig semmi hírt nem kaptunk róla. Nagyon féltünk, hiszen semmi jelét nem láttuk, hogy bármi baja is lenne. Ekkor jelent meg a folyosón az orvos.
- Rokona innen valaki Rékának? - kérdezte. Senki nem jelentkezett, ugyanis egyikünk se volt a rokona.
- Én vagyok a legközelebbi hozzátartozó, jelent pillanatban.. - válaszolt végül félve Niall. Összejöttek, most már biztos volt.
- Akkor jöjjön velem, kérem.
Azzal az orvos és Niall elindultak, fogalmunk sem volt, hogy hová. Eltelt még hosszú 1,5 óra, és még midnig nem tudtunk semmit. Próbáltuk szórakoztatni egymást. Harry próbált vigasztalni engem, Liam Encibe öntötte a lelket, Zayn meg Evelint nyugtatgatta. Még énekeltke is nekünk, de smemi hatása nem volt.
Míg végül megjelent az orvos, és Niall.
- Niall, mondd már hogy mi van Rékával! - parancsolt rá Lizz.
Niall lesütötte a szemét, majd hozzákezdett: - Réka nincs jó állapotban. 3 órája nem tudják őt felébreszteni, pedig altatót sem kapott. A vizsgálatokból pedig nem tudják eldöntnei, hogy mi baja is lehet. Kómában van, nem tudjuk meddig. Bent tartják őt, azt sem tudjuk meddig.. - látszott rajta, mennyire megviseli ez az egész.
Mindnekinek leesett az álla. Kórházban vagyunk, és nem tudják mi baja van? Ha nem lettem volna teljesen sokkos állapotban, már rég kivertem volna a balhét.
- A csodálatos londoni vakációnk egy szerencsétlen tragédiába fulladt. Jobb nem is lehetne! - elegem volt, elindultam ki a kórházból. Harry jött utánam, megfogta a karomat.
- Héé, héé, héé..! Nem ismerem Rékát, de azt a napokban megtudtam róla, hogy talpraesett és erős. Meg fog gyógyulni, figyeld meg, 1 hét múlva a koncertünkön fog ugrálni.
A koncert. Te jó isten! Teljesen kiment a fejemből.
- Hogy tudnánk elmenni a koncertetekre, ha nincs rá pénzünk? Nem fogunk bekúszni a kerítések alatt...
- Te komolyan azt gondolod, hogy fizettetnénk veletek belépőt? - nevetett, de ez inkább keserű kacagás volt.
- Úgy legyen, Réka ébredjen föl, és a legszebb ébredési ajándék, amit kaphat tőletek, az VIP-jegy a koncertre. - tényleg nagyon reméltem, hogy fölébred. Gondoltam rá, hogy elkéne neki ezt mondani, hátha fölébredne rá, de ezt én magam sem gondoltam komolyan...
Késő volt már, elindultunk haza. Mikor beértünk a házba, rögtön mindenki letámadott minket, és kérdezősködtek. Niall teljesen maga alatt volt, soha nem láttam még ilyennek, igaz, interjúkál ezt nem szokták kimutatni. Kihívtam őt a hátsó kertbe.
- Niall, figyelj, meg fog gyógyulni. Semmi komoly baja nincs, csak ránk akar ijeszteni! - néztem rá félmosollyal az arcomon.
- Nagyon remélem, Fanni. Nem akarom őt elveszíteni. - a szívem szakadt meg, amikor ezt mondta.
- Nem fogod, megígérem.
Liam jött ki a házból.
- Niall, mennünk kell, holnap 10-kor rádiós interjúnk lesz.
- Remek, más se hiányzott az életemből. - látszott Niallön, mennyire nincs kedve most jópofizni pár turkásszal.
A fiúk hazamentek, mi pedig lefeküdtünk. Itt létünk óta a legrosszabb nap volt.

2012. május 9., szerda

13. fejezet


Kb. 30 szatyorral értünk haza. Nem túlzok, tényleg rengeteget vásároltunk. Hihetetlenül fáradtak voltunk, mindenki visszavonult a szobájába. 
Csodálkoztam, hogy már 3 napja vagyunk itt, mégsem pakoltam még ki a bőröndömet. Hát most nekiláttam. Rengeteg ruhát hoztam, aminek a felét sem fogom fölvenni. Remek Fanni, gratulálok.
Ahogy turkáltam a cuccaim között, megláttam valamit, amre nem is emlékszem, hogy bepakoltam volna. A kedvenc képemet Eric Saadéról, poszter formájában. Szokásom, hogy amikor meglátom őt, nyögök egy nagyot. Most is így volt.
Lentről hallottam, hogy jöttek valakik. Már csak úgy bejönnek a házba? De jó!
- Csajook, itt vagytok? - kiabáltak fel, aztán arra lettem figyelmes, hogy Harry már a szobánkban áll.
- Mi az a kezedben? - nézett a poszterre, mire széthajtottam és megmutattam neki, ő meg öklendezést szimulálva fejezte ki nem tetszését.
- Talán valami bajod van Erickel, aki egyébként 3. lett tavaly az Euroviziós Dalfesztiválon? - kérdeztem tőle szemrehányóan.
- Neeeeem, dehogy is. Bírom a csávót, szerintem jó hangja van. De jobban örülnék, ha engem ragasztanál a faladra.
Erre elkezdtem turkálni a cuccaim közt, mire elővettem egy Harry posztert. Felcsillant a szeme, elpirult. 
- Nem fogom kirakni. Ericnek kell a hely.
Dühösen nézett rám, meg mintha megbántottam volna, de persze csak rájátszott. Vigyorogtam, amjd felragasztottam Ericet, mire újabb sóhaj hagyta el a számat. Lehetetlen, hogy valaki ilyen tökéletes legyen. 
- Én is tökéletes vagyok! - lépett mögém Harry. NE MÁR! Ő is gondolatolvasó?
- Gyere, cicafiú, menjünk le a többiekhez.
Rossz ötlet voltunk lemenni. Nem tudom mi ütött beléjük, de Lizz és Enci álltak egymással szembe, karmaik kiengedve, ha Liam nincs ott, szerintem már egymásnak estek volna. 
- Csajok, álljatok már le! - parancsolt rájuk Liam, de mintha a falnak beszélt volna.
- Liam, hát nem látod hogy el akar venni tőlem? - nézett rá szomorúan Enci.
- Persze, mintha a tiéd lenne! - vágott neki vissza Lizz.
Ijesztő volt látni ezt a két lányt, akik amúgy barátnők, hogy így képesek veszkedni egy pasi miatt. Ő is csak egy a sok közül.
- Csajok, nyugodjatok le! Biztos meg tudjuk beszélni. - nyugtatgattam őket, de nem mintha hallgattak volna rám.
- Te vagy még az álszent. - kezde Lina - amióta ide jöttünk, amióta megismerted Harryt, azóta csak vele vagy. Szerinted milyen nekünk ezt látni? - már épp indult volna felém, de Zayn megállította őt.
Hihetetlen, hogy a fiúk így össze tdutak ugrasztani minket. Lassan már mindenki vezskedett mindenkivel, és lassan már a fiúk is egymásnak estek. Nem ezt vártam a londoni utazásunktól.
Ekkor azonban mindenki ijedten nézett a padlóra, ugyanis valmelyikünk már nem bírta a sok stresszt...

12. fejezet


- Csajok, azonnal menjünk... valahova! - csattantam fel. Túlságosan felidegesített ez a cikk, kellett valami, amitől ellazulok. - 3 napja vagyunk itt, és még a várost sem néztük meg!
Ebben egyetértettek. Elvégre, a város és egymás miatt jöttünk, nem azért hogy felkapott, szexi tinisztárokkal bulizzunk.
Összeszedtük magunkat, majd elindultunk. Bevallom, kicsit féltem, mi lesz ha fotósok lesznek a ház előtt. De fölöslegesen paráztam, senki nem volt ott. Mivel Réka és Lizz jártak már korábban Londonban, így ők mentek előre. Láttuk a Big Bent, a London Eye-t, elsétáltunk a Buckingham palota előtt is, meg még csomócsomó gyönyörű dolog előtt. Aztán megpillantottuk azt az éttermet, aminek hatására mindenkiből kitört a röhögés. Nando's.
Nem bírtuk ki, hogy ne menjünk be. Igaz, rendeltünk már tőlük kaját, de személyesen még nem jártunk ott. Nem csalódtunk. Az étterem nagyon hangulatos volt, barátságos. Nem volt tömve, de voltak elegen. Aztán megpillantottunk egy képet a falon, aimin igazából nem is nagyon lepődtünk meg. Ott virítottak velünk szembe a fiúk.
Leültünk egy asztalhoz. Nem tudtuk hogyan megy itt a rendelés, így hát ültünk tovább. Odajött hozzánk egy helyes fiú, gondoltuk, pincér, vagy valami hasonló.
- Sziasztok. Mit hozhatok? - a pólójára függetett cédulából tudtuk, hogy a neve Dylan.
- Na csajok, mit kérünk?
- Szerintem minden ehető dolgot próbáljunk ki! - mondta Vivi.
Igaza volt. Bűn lett volna bármit is érintetlenül hagyni. Ott ültünk már vagy 1 órája, alig láttunk ki a dobozokból, és tányérokból, tele voltunk, mint a déli busz, mire ismerős arcok jelentek meg a bejáratnál.
Láttuk, ahogy elindulnak felénk, de mivel nem akartuk tovább bonyolítani a helyzetünket, intettünk nekik, hogy később jöjjenek át. Azzal kijöttünk az étteremből, és bementünk vásárolni a legközelebbi plázába...

11. fejezet


image

Mikor reggel felébredtem, kb. azt sem tudtam ki vagyok, azt meg pláne nem, hogy hol. Körülnéztem, és elég érdekes látvány fogadott. Harry Styles feküdt mellettem az ágyban. Nem mertem belegondolni, mi történ, vagy éppen mi nem.
Próbáltam észrevétlenül kijönni a szobából. Lementem a konyhába, és főztem magamnak kávét. Várjunk csak. Kávét? Gyűlölöm a kávét. Oké, a lényeg hogy nem voltam másnapos.
Leültem a konyhaasztalhoz, mire halk lépteket hallottam a lépcső felől. Odanéztem, Harry jelent meg az ajtóban.
- Jó reggelt. - mondta iszonyatosan szexi, rekedtes hangján.
- Hogy aludtál? - kérdeztem gúnyosan, tekintve magamra, mivel én szarul. Alig fértem el tőle.
- Nagyon jó. Kényelmes az ágyad. - mondta, közben meg kacsintott. Éreztem, ahogy a fejem rákvörös lesz.
- Remélem legközelebb le is löksz...
- Lesz legközelebb? - most esett le hogy mit mondtam.
- Nem, nem lesz legközelebb. Rosszul fogalmaztam, bocs.
- Oké, hát te tudod. - mondta éééédes mosollyal az arcán. Közben a fiúk is lejöttek a szobákból. Fogalmam sincs ki kivel és hogyan aludt, de mindanynian nagyon nyúzottak voltak.
- Mennünk kellene, 3 kor dedikálás lesz. Addig emberi külsőt kell teremteni magunknak. - mondta Liam. Zayn csúnyán nézett rá, mire mindneki tudta mire gondol: "Hééé, ember, én mindig tökéletesen nézek ki!"
Észre se vettem, de Niall még nem volt sehol. Elkezdtem nevetni, mire a fiúk értetlenül néztek rám.
- Niall tuti Rékával van..
- Óóóóóh, ááááh, a mázlista. - mondták egyhangúan. Ekkor megjelent a két emlegetett személy.
- Hogy aludtatok? - én akartam kérdezni, de Zayn megelőzött.
- Borzasztóan. B.O.R.Z.A.S.Z.T.Ó.A.N. - tagolta Niall. - Ki képes ilyen szörnyű ágyakat tervezni?
- Fanni ágya kényelmes. - mondta büszkén, nem is, inkább gúnyosan Harry. Természetesen mindenki rögtön rám figyelt, Réka meg felvett egy "beszélünk kell!" fejet.
- Oké, fiúk, ha jól tudom nektek 3-kor dedikálás van, ideje lenne mennetek.
- Ennyi? Csak így kirúgsz minket? - kérdezték kiskutyaszemekkel.
- Igen, csak így.
Elindultunk ki a házból. Liam, Zayn és Louis előre mentek, Réka meg Niall a tornácon álltak, és édesen néztek egymásra.
- Hívsz, ugye? - kérdezte Réka.
- Amint vége a dedikálásnak, át is jövök. - tudtam hogy Niall cukipofa, na de hogy ennyire!
Ott álltam a ház előtt, mire Harry odalépett hozzám, megölelt és adott egy puszit az arcomra.
- Ezzel még nincs lerendezve a tegnap este! - ordítottam utána, de ők már a szomszéd háznál tartottak.
Bementünk Rékával, és tudtam hogy nem fogom megúszni a letolást.
- Fanni, te együtt aludtál Harryvel?
Persze, hogy most ébredt föl mindenki, és mindenki hallotta Réka kérdését. A pofonhzoz nem jól viszonyultak, ehhez sem fognak szebben. Mindenki kérdően nézett rám.
- Semmi nem történt, oké? Nem tudom hogy került mellém. Miután fölmentem, el is aludtam.
Láttam rajtuk, hogy nem tetszik nekik a dolog. Inkább felmentem a szobámba, és összeszedtem magam. Tettem fel egy kis sminket, összefogtam a hajam, meg felöltöztem. Mikor lementem a nappaliba, majdnem összeestem. Ránéztem a tévére, és megfagyott bennem a vér.
"Liam Payne részegen randalírozott, Harry Styles és Niall Horan becsajoztak! De vajon kik ezek a lányok? Részletek nemsokára." - olvastam a címszalagot. Oké, ezek a rohadt újságírók meg riporterek tényleg mindenhol ott vannak.

10. fejezet


image

Délután 5 óra volt. Ültünk a nappaliban, és beszélgettünk. Leginkább a fiúkról. Szokás mondani, hogy ha valakire sokat gondolsz, vagy sokat beszélsz róla, akkor az megjelenik. Úgy látszik, ez a mondás igaz. Csöngettek, mire Lina az ajtóhoz ugrott.
- Surpriseeeeeeeeeee! - ordította egy ismerős hang. Annyira könnyű volt megérteni, ahogy és amit beszéltek. Nem mindenkinek volt közülünk angol nyelvvizsgája, de még a kezdők is megértették a fiúk mondatait.
Zayn ugrott be a szobába, kezében 1 karton sörrel, mögötte a fiúk egyebekkel. Ijedten néztünk rájuk. Egyikünk sem az a nagy bulizós fajta, inni sem nagyon szoktunk, most meg álmaink pasijai itt állnak előttünk rengeteg piával. Ránéztem a többiekre, mindenkinek mást láttam az arcán.
- Na csajok, bulizunk? - kérdezte Harry. Jó volt látni, hogy már nincs annyira maga alatt a dolgok miatt.
- Fiúk, mi a fenét kerestek itt? - kérdezte Szandi.
- Jöttüüüüüüüüüünk bulizniiiiiiiiii! - nem voltam biztos benne, de Louis szerintem már nem volt teljesen józan.
1 napja találkoztunk velük, és máris jóbarátként tekintettek ránk. Ez azért egy kicsit furcsa volt, de senki nem bánta. Imádtuk a fiúkat, ők persze nem hiszem hogy tudták, mennyire oda vagyunk értük. Addig jó, a fene sem kívánja h megtudják, milyen fanatikusok vagyunk.
Nem mondta nekik senki, hogy bejöhetnek, de fél perc alatt ellepték a házat. Lina odament Harryhez, bájosan elkezdett vele beszélgetni. Evelin Zaynhez próbált közeledni, Enci meg Liamet próbálta szóra bírni. Réka és Niall, hát, őket nem tudom hova tűntek.
Elkezdődött a buli, már amennyire lehet bulinak nevezni egy nagyrészt kiskorúakból álló csapat szórakozását. 1 óra elteltével, szégyen szemre, már alig volt valaki, aki józan volt közülünk. Ugráltunk, énekeltünk, és hánytunk. Szívderítő látvány volt.
- Felelsz vagy merszezzüüüünk! - nyögte be Louis. Legkisebb porcikám se kívánta, hogy egy rakás idegen előtt égessem le magam, de "egyszer élünk" alapon, elkezdtük.
- Nem tudom nálatok hogy szokás játszani, de nálunk vetközéssel. - húzogatta a szemöldökét Zayn.
- Hát... - mondtam volna tovább, mire Réka befogta a számat - nálunk is úgy szokás!
Labdaméretűre nőtt a gyomrom, amikor belegondoltam hogy a játék végére ott fognak ülni velünk szemben, kitudja milyen hiányos öltözékben. Kirázott a hideg.
Elkezdtünk játszani. Ismervén a csajokat, tudtam hogy nem fogják kimélni a fiúkat, sőt, egymást se. Tényleg így lett.
- Liam, felelsz vagy mersz? - kérdezte tőle Lizz.
- Merek! - szegény, nem tudta mire vállalkozik...
- Oké, akkor menj ki boxerben, és szaladj végig az utcán. Ez nem vészes, rajta!
Liamnek látszott az arcán az ijedtség, de mivel nem nagyon volt más választása, kirohant. Kiszaladtunk utána, és hasunkat fogtunk a röhögéstől. Tudni illik, hogy Liam a legnormálisabb a csapatból, erre most itt rohangál egy szál semmiben.
Visszamentünk, újra pörgettünk.
- Oké, Harry, felelsz vagy mersz?
- Felelek.
- Hm.. - láttam ahogy a lányok összesúgnak. Már előre féltem...
- Válaszolj akkor: ha tehetnéd, kivel kavargatnál közülünk?
Meghallottam a kérdést, majd azonnal elöntött a féltékenység. Nem akartam tudni, mit válaszol, így felmentem a szobámba. Amúgy se voltam valami fényesen, így hát ledőltem, és valószínűleg elaludtam.

9. fejezet



Oké. Lesokkolódtam. Nem tudom meddig nem voltam magamnál, de csak arra emlékszem hogy Harry szólogat.
- Faaanniii!!!!
- Igen,? Mi az? Elájultam? 
- Nem, csak kb. 3 perce csak nézel ki a fejedből.
Elszégyelltem magam. Végiggondoltam magamban az elmúlt percek eseményeit.
- Az előbb komolyan azt mondtad, hogy Caroline terhes tőled?
- Sajnos, igen.
- De hát, már vagy 5 hónapja szakítottatok...
- 6, egészen pontosan.
- Akkor ő már legalább 5 hónapos terhes!
- Nem, nem igaz. 1 hónapos.
Furcsán néztem rá, mire magától folytatta:
- A szakításunk után párszor még összejártunk...
Na oké, most tényleg betelt a pohár. Kerestem valamit, amire leülhetnénk. Megtaláltam, a földet. Harry rögtön odaugrott mellém.
- Jól vagy?
- Persze, semmi bajom. Menjünk be a többiekhez, oké? Apropó, a fiúk tudják?
- Nem, és kérlek ne is mondd el nekik! Senkinek ne. Ha ez kiderül, akkor...
- Kb. vége a karrierednek.
- Igen. - lesütötte a szemét, látszott rajta mennyire idiótának érzi magát. Talán még egy könnycseppet is elmorzsolt.
Beléptünk a házba, ahol jó nagy meglepetés fogadott. Réka, Enci, Bella, Szandi és Lizz bent ültek a nappaliban a másik 4 sráccal, és nézték a tévét, közben beszélgettek. Iszonyat aranyosak voltak. Amikor ránéztem a tévére, még jobban meglepődtem. A fiúk koncertjeit nézték, és ahogy a csajokat ismerem már 3-szor össze kellett őket kaparni a földről. Éppen az Up All Nigh-ot adták elő, amikor Lizz hirtelen felugrott és elkezdte énekelni.
- ÁJJ VANNA SZTÉÉJJ APP ÓÓL NÁÁJT!
Mindenkiből kitört a röhögés, kivéve Liamet. Felállt, és ő is tombolni kezdett. Viccesek voltak. Már ott álltunk vagy 5 perce az ajtóban, mikor észre vettek minket. Örültek, hogy életben vagyok - legalábbis ezt vettem ki a tekintetükből. Bella még mindig fújt Harryre.
- Csajok, ideje lenne mennünk.
Mindegyikőjük szomorú lett, de egyetértettek. Felálltak, majd elindultak az ajtó felé. Niall alig észrevehetően odanyomta a telefonszámát Rékának. Akaratlanul is elkezdtem vigyorogni. Réka meg ha akarta volna se tudta volna leplezni, mennyire zavarba jött. 
- Hát akkor, fiúk, örültünk nektek. Harry, mondd meg anyukádnak hogy holnap reggel pontban itt leszünk. Sziasztok. - mondta Szandi, azzal elindult. Követtük őt, mire a fiúk bezárták utánunk az ajtót.
- Fanni, mesélj már! Mi baja volt a fürtösnek? - kérdezte Bella.
- Nem modnhatom el lányok, sajnálom. Értsétek meg kérlek...
- Na szép! Egy napja vagyunk itt, te meg máris titkolózol! - fakadt ki Enci, amit igazából meg is értettem, de nem esett jól.
Lassan a házunkhoz értünk, a csajok gyorsan bementek. Csak Lizz maradt kint velem. 
- Legközelebb ha találkozunk velük, inkább ne nézz Harryre. - nem értettem mire gondol. - Jaaaj, ordított rólad menynire oda vagy érte.
- Az egy dolog. Neki most sokkal nagyobb problémái vannak, különben is, én veletek jöttem ide, szórakozni, nem pasizni. Erről ennyit.
Bementem a házba, mindenki a nappaliban ült. A csajok nagyrésze még mindig neheztelt rám a pofonért. Elmagyaráztam nekik, mire a tekintetükből arra következtettem, hogy megértették, és megbocsájtanak. Megkönnyebbültem, de komolyan. 

2012. május 8., kedd

8. fejezet



El sem hiszem, mit tettem. Azt sem tudtam hol vagyok, miért vagyok ott, egyedül azt tudtam hogy felpofoztam Harryt. Ránéztem, de az arckifejezéséből nem tudtam semmit kivenni. Nem volt dühös, vagyis nem láttam rajta, de nem nevetett, az is biztos...
- H-H-Harry, sajnálom, nem tudom mi ütött belém! 
- Ki vagy te, hogy jössz te ahhoz hogy csak úgy megütsz valakit?
- Mondtam hogy sajnálom! Te mit tettél volna, hogy ha valaki elkezdi szidni az otthonodat, a népedet? Biztos tűrted volna, szerintem is! 
- Ez nem válasz. - megijedtem, amikor megindult felém. Nem tudom, mi történt volna, ha akkor abban a pillanatban Zayn nem ugrik Harry elé, Liam és Louis pedig le nem fogják őt. Hátraestem. Ekkor értek mögém a csajok. Bella ijedten sikoltozott.
- Fanni, uramisten, jólvagy? Mit csinált veled ez a barom?
- Semmi baj, jól vagyok, én ütöttem őt meg. 
- Megütötted? Te megütötted Harry Styles-t? - nézett árm gyilkos szemekkel Lina, Evelin, és még többen...
- Nehogy már még én legyek a hibás, amiért kiálltam a magyarok mellett!
- Megütötted Harry Styles-t, amiért szidta ezt a senkiházi népet? - alig láttam már a könnyeimtől, így nem tudtam pontosan, ki mondta ezt. Csak azt láttam, ahogy szinte mindenki ott hagy minket. Egyedül Bella, Lizz, Szandi, Enci és Réka maradtak.
Harry ott ült velem szemben a széken, körülötte a fiúk. Nem tudtam mir egondol, az arca üres volt. Talán rosszul láttam, talán nem, de mintha könnyek gyűltek volna a szemébe. Mostmár tényleg rohadtul furdalt a kiváncsiság, hogy mi történhetett vele.
- Srácok, magamra hagynátok Harryvel? 
- Fanni, eszednél vagy? Az előbb majdnem megütött! - próbáld lebezsélni ötletemről Bella, de nem tágítottam...
- Nem fog megütni, nyugalom. Harry nem bánt lányokat.
Erre a mondatra Harry felkapta a fejét. Ránézett a fiúkra, mire a fiúk elindultak befelé, a csajokkal együtt. 
- Harry, én tényleg sajnálom ami...
- Oké, megértettem. De nemértem miért kérsz bocsánatot. Én szidtalak, én bántottalak meg. Ideges vagyok, sajnálom, nem rajtad kellett volna kitöltenem a haragomat. 
- Fél órája találkoztunk, mégis rosszul érzem magam, amiért szar kedved van. - nevettem kelletlenül.
- Fél órája találkoztunk, én meg késztetést érzek arra, hogy elmondjam neked a bajomat...
Felcsillant a szemem. Harry Styles meg akarja velem osztani a problémáit. Pillangók, nem is, inkább darazsak repkedtek a hasamban.
- Szóval, az van - kezdte - hogy Caroline terhes tőlem. 

7. fejezet

Nem hittünk a szemünknek. Eddig poszteren, tévében, újságban néztük őket most pedig itt állnak előttünk, TELJES ÉLETNAGYSÁGBAN!
Előre megbeszéltük a csajokkal, hogy ha talán, netán, véletleünl összefutnánk velük, akkor teljesen normálisan kell viselkednünk - mivel azt szeretik. Végignéztem mindenkin, láttam rajtuk azt a hatalmas örömötizgatottságotmeglepetést, amit magamon is éreztem, de mindenki nyugodt maradt. A fiúk szemmel láthatóan megijedtek tőlünk, pedig - valljuk be - nem vagyunk annyira rondák. 
- Ne haragudjatok, nem azért nézünk ilyen furcsán, mert csúnyák vagytok, vagy valami... - szólalt meg végül Zayn, mintha csak olvasna a gondolataimban. Hangját hallva mindenki sóhajtott egy nagyot. Iszonyatosan szexi volt. Ez a videókon nem jött át.
- Ti kik vagytok, és mit kerestek a házamban? - kérdezte meglepetten Harry. Mit keresünk a házában? Várjunk csak.. Anne! Tudtam! Tudtam, hogy láttam már valahol! Anne Harry anyja. Most nagyon büszke voltam magamra, hogy erre rájöttem.
- Anyukád felvett minket dolgozni, mint bébiszitterek. Egyébként én Fanni vagyok, ők meg a barátnőim. - mutattam a csajok felé, aztán elindultam, hogy kezetfogjunk, mire ő rávágta: - Aha. ok.
Leesett az állam. Komolyan ekkora paraszt, vagy csak tetteti? Sarkon fordult, és kiment a hátsó kertbe. 
- Hát jó, nem erre számítottam. - fordultam a fiúk felé.
- Ne haragudjatok rá, nincs jó napja. - mondta védelmezően Louis.
- Attól azért lehetne kicsit kedvesebb! - vágta rá Adél.
- Tényleg nézzétek el neki, alapból nem ilyen. - mondta Liam. Leesett az állam. Neki még Zayntől is szexisebb hangja van.
- Szóóval akkor, hányan is vagytok? - dörzsölte a kezét Niall. Meglepődtünk, nem értettük mit akar. - Hány csaj jut nekem? - húzogatta a szemöldökét. Most még nagyobbat néztünk. Niallt egyátalán nem csajózógépnek ismertük, már amennyire egy sztárt lehet ismerni az újságokból.
- 17-en vagyunk, de el kell szomorítsalak, hogy nem mindenki szingli. - vigyorogtam rá gúnyosan. Mire jött a hátam mögül a válasz: 
- De, Fanni, mindenki szingli. - nyújtotta rám a nyelvét Réka, majd Niallre nézett. - Szia, Réka vagyok! - látszott rajta mennyire oda van a szösziért, és bevallom, meglepődtem, Niall is viszonozta a szimpátiát, mivel édesen mosolygott rá.
Észre sem vettem, de közben a fiúk odamentek a lányokhot, és beszélgetni kezdtek velük. Mintha ezer éve ismernék egymást, úgy nevetgéltek. Engem viszont aggasztott Harry, így kimentem utána a kertbe. Ott állt a kertigarnitúra mellett, és csak lesett ki a fejéből. 
- Te mindig, mindenkit ilyen kedvesen fogadsz? - próbáltam elviccelni, de nem jöstt össze.
- Ha barátnkozni, vagy flörtölni próbálsz, rossz emberhez jöttél. 
10 perce találkoztam vele, mégis olyan rohadtul ellenséges, hogy az már fáj. Ismer, vagy mi van? Azért ilyen bunkó velem, mert hallott rólam valamit? Könnyeden elnevettem magam, hiszen ez képtelenség. Fáradt voltam nagyon, azért gondoltam ilyen hülyeségekre. 
- Mi bajod van Harold? - jól tudtam, hogy utálja ha így hívják. Fel is kapta a fejét, és dühösen nézett rám. 
- Tudtam, hogy a magyarok önteltek, na dehogy ennyire... - szavai késként szúrták a mellkasomat, mire odaléptem hozzá, és pofon vágtam...

6. fejezet


Mire kihozták a kaját, már mindenki farkas éhes volt. Nem is csoda, kibeszéltünk minden létező dolgot a házban, és a házon kívül is. Elkezdtünk enni, na jó, ez nem igaz, úgy faltunk, mint a malacok, de a kaja hibájából, mivel isteni finom volt! Mostmár megértettük drága szöszink miért imádja annyira azt az éttermet. 
Fél 11-kor az egyik Niki bejelentette hogy megy aludni. Mivel mindenki fáradt volt, követtük őt. Felmentünk az emeletre és mindenki visszavonult a szobájába: Én Encivel, Linával és Bellával, Szandi Lizzel, Rékával és Verával, Vivi a két Nikivel, Melcsivel meg Evelinnel, Adél meg Vikivel, Adrival, és Barbival. Még szerencse hogy szobák voltak, sok ággyal.
Hamar csend lett a házban, mindenki gyorsan elaludt.
Másnap reggel mintha kipattintották volna, úgy nyitottam ki a szemem. Ránéztem az órára, 8at mutatott. Kétségbeesve kezdtem el kiabálni, hiszen rohadtul késésben voltunk. 
- CSAJOOOOOOOOK, ébresztőőőőő! 5 perce a munkahelyünkön kellene lennünk! - ideges voltam, mégis olyan élvezet volt kimondani azt hogy "munkahelyünk". Közbe meg csak a szomszéd házról beszéltem.
Fel-alá szaladgáltunk a házban fogkefével a szánkban, fésűvel a hajunkban, piritóssal a kezünkben. Ha valaki látott volna minket, tuti elmebajosnak gondol.
Végül 8 óra után negyed órával értünk a furcsa házhoz, szerencsére Anne semmit nem vesztett kedvességéből, és elnézte nekünk, mondván, az időeltolódás miatt ébredtünk későn.
Átadta nekünk a kulcsokat, aztán sietve elrohant. Féltünk attól, mi vár ránk odabent, de Lina - mint valami falkavezér - előreindult, és kinyitotta az ajtót. Csend volt. Túl nagy csend.
- Ördögfiókááák, hol vagytoook? - énekeltük. Röhejesen festhettünk.
Aztán egyszercsak egy édes, göndörhajú kisfiú előrohant a konyhából, arca tiszta maszat volt. Mindannyian felsóhajtottunk, úgy, mint amikor az ember valami aranyosat lát. Az aranyosság eddig tartott. A kisfiú nekirohant a legelől álló Linának, aki majdnem hátraesett, szerencse hogy mögötte álltunk. Na itt betelt a pohár, pedig 5 perce álltunk az ajtóban.
Bementünk a házba, megnéztük, mégis hányan vannak: 4 gyerek, és 3 kutya: 1 golden retiever, 1 beagle meg 1 bernáthegyi. Szép - gondoltuk.
Amilyen kis aranyosnak tűntek a gyerekek, olyan borzasztóan idegesítőek voltak. 3 óra szaladgálás és ugrálás után sem fáradtak még el. Próbáltuk őket etetni, itatni, de semmi haszna nem volt. Biztos voltam benne, hogy hiperaktívak. 
Délután 2kor aztán hirtelen történt valami. A legkisebb gyerek - mint megtudtuk Ben - elfáradt. Ledőlt a kanapére, és elaludta a mocsokban, amit egyébként ő csinált. 3 idősebb testvére is hasonlóan fáradt volt, de ők még enm voltak képesek eldőlni. Közülük a legidősebb - Harry - odajött hozzám, hatalmas zöld szemeivel rámnézett, és azt mondta:
- Kérek kakaót, vagy a lábadba harapok! - mire én elnevettem magam. De a kiskölyök nem viccelt és komolyan belémharapott. Rettentően fájt. Leültem egy székre, és onnantól kezdve nem mozdultam. Vérzett a lábatm, de nem értettem, hogy tud egy 6 éves kisgyerek ekkorát harapni. Két kisebb öccse - Eric és Nick - már látszólag fáradt volt, és 2 percen belül, legnagyobb örömünkre, lefeküdtek a szoba közepére, és mély álomba szenderültek. Harry még mindig talpon volt, de egyedül már cseppet sem volt veszélyes. 17-en voltunk ellene. Belátta, hogy nincs esélye, így fölment a szobájába és lefeküdt.
Ekkor, legnagyobb megdöbbenésünkre - amikor azt hittük, hogy semmi váratlan nem történhet - kulcs fordult a zárban, és belépett az ajtón 5 nagyon ismerős személy...


5. fejezet


Elindultunk Encivel, mig a többiek is párokban kezdték el járni az utcát. Senki nem bízott a sikerünkben, de azért, hátha. Házról házra jártunk, mindenhol elmondtuk magyar akcentussal, de persze angolul, hogy munkát szeretnénk, mire mindenki kedves vigyorral az arcán közölte velünk, hogy nincs semmi, amiben segíthetnénk. Legalább 20 házat végig jártunk, de komolyan. Aztán elértünk egy furcsa, kétszintes házat. Már messziről kiszúrtam, ugyanis ez volt az egyetlen ház az utcában, ami előtt kerítés állt. De nem ez volt az egyetlen furcsaáság benne. A kapun biztonsági zár volt, az ablakon meg rácsok. Furdalt minket a kiváncsiság, mi lehet a angy óvintézkedések oka, így hát becsöngettünk. Egy középkorú nő nyitott ajtót.
- Segíthetek valamiben?
- Öööh, hello. Érdeklődnénk, hogy nincs-e esetleg pár lánynak való ház körüli munka? Zsebpénzre lenne szükségünk, és nincs jobb ötletünk, mint az utcában vállalni valami alkalmi munkát.
- Legjobbkor jöttetek, épp fel akartam adni egy hirdetést. A hugom gyermekeire és kutyáira kellene majd vigyázni, lehetőleg egész héten. Mennyien vagytok?
- 17-en. 17 lány. - A számra a hölgy szeme kikerekedett.
- Húha, akkor azthiszem megtaláltam a megfelelő bébicsőszöket. Holnap kezdhettek is, rendben? Átjöhettek mindanynian, elfértek, és szerintem, mindannyitóknak lesz dolga. - mire mosolygott. Tuti kis ördögfiókák a gyerekek, a kutyákat meg lehetetlen féken tartani, azért örült, hogy sokan vagyunk. 
- Rendben akkor reggel jövünk mondjuk.. 8ra? Az úgy jó?
- Tökéletes. Megbeszéltük. A pénzt majd lerakom a konyhaasztalra, én akkor nem leszek itthon. De majd felhívlak benneteket, vagyis a vezetékes telefont.
- Rendben, hölgyem, megbeszéltük.
- Ugyanmár, szólítsatok Anne-nek. - kedves nő volt, ígyhát bólintottunk.
- Oké, akkor majd beszélünk, Anne. Viszlát.
Eljöttünk az ajtótól, mire ő visszament a házba.
Büszkék voltunk magunkra Encivel, fel is hívtuk a lányokat, mondtuk nekik hogy jöjjenek nyugodtan haza.
Út közben azonban engem nem hagyott nyugodni valami. 
- Te, Enci, neked nem volt ismerős ez a nő? 
- Nem, miért? Kellett volna?
- Nem tudom. olyan volt, mintha már láttam volna valahol. 
Ezen tűnödtem egész úton, de nem jutottam dűlőre.
Pár perc gyaloglás után hazaértünk, és elmeséltük a csajoknak szuper munkánk részleteit.
- Ez szupeeer! Már várom! - mondták többen a seregből.
A nagy társalgás közepette megkordult a hasam. Többen is hallották, mire felnevettek.
- Rendeljünk valamit! - csattant fel Vivi. - Nando's vagy pizza?
- Ez kérdés? Nando's! Kiváncsi vagyok Nialler szerelmére.
Azzal tárcsáztuk a számot, és rendeltünk rengeteg-rengeteg kaját. Én pedig közben még mindig a nőn gondolkoztam, de egyszerűen nem jöttem rá, hogy honnan ismerős...

4. fejezet


- Fanni, Fanni, FAAAAAAAANNNNNNNNIIIIIIIIIIIII! - ordított a fülembe valaki. Valaki. Nem tudom ki volt az, ismeretlen volt a hangja. -Ébredj máááár, megéékeztünk LONDONBA! 
London? Erre felkaptam a fejem. Sikeresen be is vertem az ülésbe. Ránéztem az illetőre, de nem láttam tisztán az arcát, így hát megdörzsöltem a szemem, mire sikerült felismernem.
- Liiiiinaaaaaa,. Ezért még számolunk. Szerencséd, hogy London miatt ébresztettél föl. Lina csak nevetett.
Kiszálltunk a repülőből, és ha Szandi nem áll ott mellettem, akkor összeesek. De láttam az izgatottságot a többiek arcán is. El sem hiszem hogy komolyan Londonban voltam, Velük.
Miután meg bírtam mozdítani ólómnehézségű lábaimat, elindultunk a reptérről. 10 métert se tettünk meg, rögötn mindenki megállt egy hatalmas plakát előtt. Nem értettem mi bajuk van, mire Lizz megfordított, nekem meg majd' leesett az állam.
"ONE DIRECTION KONCERT MÁJUS 25-ÉN A MADISON GREAT ARÉNÁBAN. JEGYEK VÁSÁROLHATÓAK".
- Csajok, elvesztettem az időérzékemet. Hanyadika van? - Réka törte meg a csendet, miután szabályszerűen mindenki lesokkolódott.
- 18.-a van. - nézett telefonjára Lizz.
- IGGHEEEEEEEEEEEEN. Akkor simán elmehetünk lányok. - Réka szeme csak úgy csillogott, ha akartuk volna se tudtuk volna megnyugtatni őt.
- Nem hinném, hogy van pénzünk a koncertre, legalábbis nem mindenkinek. - szólaltam meg. Igen, itt magamra céloztam. 
- Jaaaaj, ugyanmár. Megoldjuk, összehozzuk, nem lehet hogy itt vagyunk Londonban, tálcán kínálják fel az ételt, mi meg nem esszük meg.
Mindenki nevetett, pedig Réka nem viccnek szánta. Igaza volt, mindent meg kellett tennünk, hogy el tudjunk menni a fellépésre. 
Fogtunk egy taxit, és elindultunk a kis apartmanunkhoz. Nem szállodában szálltunk meg, inkább kibéreltünk egy kis kertvárosi házat. Olcsóbb volt, és tényleg mindenkinek jobban tetszett.
Amikor megérkeztünk, újabb meglepetésben volt részünk. Amikor az interneten néztük a házat, nem volt egy nagy szám. Egyszerű volt, de mégis otthonosnak tűnt. Élőbe viszont, húha. Gyönyörű szép és nagy volt. Elégedettek voltunk a választásunkkal. 
Szandinál volt a kulcs, ő nyitotta ki a lakásunkat. Bementünk és nem cslódtunk. Tiszta volt, rendezett, olyan igazán angolos. 6 szoba volt, 3 fürdőszoba, egy hatalmas nappali, és egy aranyos kis konyha. Tényleg nagyon szép volt.
Miután mindenki kiválasztotta a szobáját, összegyűltünk a nappaliban és elkezdtünk tervezgetni.
- Nos - kezdte Lizz - mivel itt leszünk 1 hónapig, valahogy meg kell oldanunk hogy tudjunk dolgozni. Legalább alkalmi munkát kell szereznünk, amiből meg tudunk élni. Szerintem senki nem hozott egy hónapra elegendő pénzt. 
Mindneki helyeselt, nekem emg azonnal beindult az agyam. 
- Mi lenne, ha vállalnánk fűnyírást, kutyasétáltatást meg ilyeneket?
- Igen, én is ilyenre gondoltam. - mondta egyszerre Lina és Enci. 
- Az angolok bőkezűek ha diákokról van szó. - állapította meg Szandi.
- Rendben, akkor mindenki induljon el az utcában, de csakis az utcában, nehogy eltévedjünk! és keressünk... valamit.

3. fejezet


6 órakor csörgött az ébresztőm, de nem volt rá szükség. 4 óra óta csak forgolódtam, egy kisebb labda nagyságú görcs volt a gyomromban. Enciék fél 8ra jönnek értem a házunk elé, bőven volt még időm az indulásig, de képtelen voltam nyugton maradni. Fel-alrár járkáltam a szobámban, zenét is hallgattam, 2-szer voltam lent sétálni a kutyusommal, szegény nem tudta mi bajom van. Aztán elkezdtem pakolászni, minden valamire való ruhámat bedobáltam a bőröndömbe. Anya jött be a szobámba 2 szendviccsel.
- Anya, ugye nem képzeled hogy most képes vagyok enni?
- Muszáj lesz legalább beleharapnod, legalább egyszer.
Csak hogy boldog legyen, beleharaptam. De csakis egyszer. 
Az órára néztem, 7 óra volt. Elkezdtem ugrálni, vigyorogni, mire anya mosllyal a száján kiment a szobámból. Felöltöztem, kisminkeltem magam, és kihurcolkodtam az ajtónk elé. Elköszöntem anyától, adtam neki puszit, ésmegigértem neki hogy minden este fogunk beszélni facebookon. 
Lementem a ház elé, vártam pár percet, és Enciék már jöttek is. Bezsálltam az autóba, majd széles vigyorral üdvözöltem a szüleit, akiket nagyon kedveltem. Fél 8kor indultunk potosan. A gépünk délután 1kor indult, a csajokkal 10 órakor volt megbeszélve a találkozó a reptér előtt. Már dinnye nagyságú görcsbe volt a gyomrom.
Encivel végigökörködtünk az utat, zenét hallgatunk. One Direction-t, mi mást?! Fel sem tűnt, de 1,5óra alatt felértünk a reptérre. Izgultunk a lányokkal való találkozás miatt, de amikor megláttam Verát és Rékát, hatalma skő esett le a szívemről. Köszöntünk nekik, immárom négyen vártunk a többiekre. Lassan mindenki megérkezett, hatalmas volt az öröm. 4-5 hónapja mindennap beszéltem velük interneten, és most itt állnak előttem teljes életnagyságban. És várunk a gépre, ami Londonba repít minket. Jobb nem is lehetne. 
Mégis. Meghallottuk, amint az automata hang bemondja, hogy az 1 órási Londoni járatra fel lehet szállni. A többiekre néztem, mindenkinek ugyan az látszott az arcán: izgalom. Beszálltunk a gépbe, bekapcsoltuk a biztonsági övet, majd a gép emelkedni kezdett. Én kicsit féltem, először utaztam repülővel, de ezzel szerencsére nem voltam egyedül a seregből. 
Rossz szokásom, hogy ha utazás közben nem szórakoztatnak, akkor bárhol legyek bármin, elalszok. Most is így történt, mély álomba szenderültem... 

2. fejezet


Hatalmas plakátokon díszelgett, vagyis inkább virított a felirat:
" MOST SZOMBATON MINDEN KILENCEDIKESNEK KÖTELEZŐ TANÍTÁSI NAP! AKI ELMULASZTJA, AZ SZÁMOLJON A KÖVETKEZMÉNYEKKEL!"
Köpni-nyelni nem tudtam, de ahogy láttam Enci sem. EZ VALAMI VICC?????? Valaki biztos nem szeret minket, és csak szórakozik velünk. Épp szembe találkoztunk osztályfőnökünkkel, akitől megkérdeztük, mi is ez.
- Kötelező bejönni lányok, sajnálom. Tegyétek át az utazást máskorra.
Oké, szerettem tanárnőt, de nem bírtam ki hogy ne röhögjek a képébe. Mire ő nagyott nézett, és sarkon fordult.
- Ez bunkó volt tőled, Fanni. - nézett rám csúnyán Enci. Igaza volt, ez csak reflexből jött..
Felmentünk az osztályterembe, és egész nap alig szóltunk valakihez. Mindenki tudta mi bajunk van, ők sem szóltak hozzánk, inkább békénhagytak. Olynaok lehettünk mint két zombi. Egyedül Emma volt feldobódva, amit meg is értek.
- Na lányok, mikor mentek Londonba? - kérdezte azon az undorító plázapicsás hangon.
Enci látta rajtam hogy felment benne a pumpa, megelőzve engem, elküldte Emmát a búsba. Büszke voltam rá.
Hál' Istennek vége lett a napnak, othton fáradtan dőltem be az ágyamba. Nem tudtam, mi legyen. Nyilván esély nem volt rá, hogy töröljük az utazást, de bántott, hogy mi lesz ha kihagyjuk a sulit. Encinek sem volt smemi ötlete. Anyát inkább emg sem kérdeztem. Sokat gondolkodtam, mire arra jutottam, hogy nem érdekel a suli, a szombatot senki és smemi nem tudja tönkretenni. Enci egyetértett velem. Jobban vártuk ezt az utazást, minthogy lemondjuk.

*Péntek*

Eltelt ez a 3 nap. El sem hiszem! Holnap indulunk Londonba, de ami még jobban fokozza a hangulatomat az az, hogy megismehetem végre Linát, Bellát, Lizzt, Szandit, Barbit, Vivit, Evelint, Melcsit, Nikit, Adélt, Vikit, Adrit, valamint a másik Nikit. Rékát és Verát már régebb óta ismerem, velük egy városban lakunk. Vagyis, ha úgy vesszük. 17 en indulunk neki a nagyvilágban, szülők nélkül, de ez cseppet sem zavar minket, hiszen Szandi már 19 éves.
Nem bírtam tovább, 9kor lefeküdtem, hátha akkor hamarabb eljön a reggel, de tévedtem.

1. fejezet

Hogy mikre nem képes a Facebook. Nem hiába a legkedveltebb közösségi oldal az utóbbi időben. Én is nagyon imádom, függő vagyok. És hálás is vagyok az oldalnak, hiszen ha nincs, akkor nem ismerem meg azt a sok bolond csajt, akikkel életemben először fogok találkozni személyesen. De még ha csak egy sima találkozás lenne! De nem az lesz. Velük oszthatom meg életem első külföldi utazását, ami Londonba vezet...
Nagy nehezen rávettem anyuékat, hogy engedjenek el Angliába, hiszen tudták, hogy ez a legnagyobb álmom. Tényleg nehéz volt őket rávenni. Nem tudom miért nem bíznak bennem. De nem is érdekes, a lényeg hogy 1 hét múlva utazok Londonba ismeretlen ismerőseimmel. 
De addig míg ki kell bírnom 5 teljes napot a suliban, hallgathatom idióta osztálytársaim bántó szavait, amik a fiúkról szólnak. Fiúkról, vagyis a One Directionről. Fél éve vagyok oda meg vissza ezért az 5 srácért, és félig z ő érdmeük, hogy megismertem a csajokat, hiszen ők voltak az első közös témánk, ugyanis ők is meg vannak értük halva. Titkon reméljük, hogy össze fogunk futni velük, odakint... 
- Nem, úgysem fogtok. Nincs akkora mázlitok! - hajolt a képembe kedves osztálytársam, Emma. Idegesítő egy lány volt, főleg amikor nem tetszett neki valami, és elkezdett pesszimistáskodni.
- Tudod, amikor csendbe vagy, sokkal jobban kedvellek. - vágtam neki vissza, mire felkapta az orrát, és elment. 
Már csak 4,5 nap, már csak 4,5 nap - nyugtattam magam.
Túléltem a hétfőt, ami jó jel. Hazamentem és mivel rohadtul enm volt kedvem tanulni, bekapcsoltam a számítógépemet, és felmentem facebookra. Azonnal írtam a csajoknak Emmáról a titkos csoportunkba, egybehangzó válasz jött:
- DIRECTIONATOR!
Igen, én sem mondhattam volna egyszerűbben. Ezzel be is fejeztük a témát, ezután csorgatni kedtük a nyálunkat sok-sok-sok képre, amit egymásnak mutogattunk. Mindenkinek megvolt a számára legkedvesebb bandatag, de kétségtelen hogy mindegyikőjüket imádtuk. Este 10 óra volt, elköszöntem a csajoktól, és mentem aludni.
Szokatlan éjszakám volt. Nem szoktam álmodni, most viszont egy gyönyörű világba csöppentem. Harry volt benne. Harry Styles. Életem szerelme. Oké, ez egy kicsit nyálasan hangzik, de képletesen igaz. Élek-halok érte. És az álmomban ott állt előttem, és nemes egyszerűséggel szerelmet vallott nekem. Igen, a sok fanfiction olvasás megártott, alvás közben is ő van előttem. 
Reggel 6órakor kipattantam az ágyból, és furcsamódon nagyon korán készültem el. 7 órakor már a házunk előtt álltam és vártam Encit, a legjobb barátnőmet. Minden reggel együtt megyünk suliba, ennek okán minden reggelem jól indul. 
- 4 nap! - sikította, amikor meglátott.
- Igen én is tudom. Már az órákat számolom.
Természetesen ő is velünk tart, ettől csak még jobban várom az utazást. 
Út közben rengeteget bezsélgettünk - mint mindig. Ecsetelte nekem, hogy ő belehal, ha nem találkozhat Liammel, mire én - optimista emberhez méltóan - megnyugtattam, hogy ha kell, akkor magánnyomozóval kerestetjük meg. Nem voltam mókamester, de erre hangosan felnevetett. 
Közben a suliba értünk, és lefagyott a mosoly az arcunkról.